Mióta írom ezt a blogot, valójában sokkal több bejegyzés született meg, mint amennyit aktuálisan láttok. Ez köszönhető az általános mániákus habitusomnak, a téma iránti elkötelezettségemből fakadó korlátlan inspirációnak és annak, hogy májusban államvizsgázok, ezért igenis szeretnék előre tartalmat gyártani.

Az a helyzet, hogy én tisztában vagyok azzal, hogy az, hogy kémiát és biológiát magyarázok, hogy etikai kérdéseket boncolgatok és hogy próbálok mindenkit gondolkodásra ösztökélni, végeredményben nagyon szűk körnek lesz fogyasztható. Szeretnék könnyedebb bejegyzéseket is írni, de nehéz megtalálni az egyensúlyt. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy még ha kicsi is a közönségem, de igenis van igény a magas szintű ismeretekre és alapos magyarázatokra, hobbi szinten is. A bejegyzések nagy része nem öt perc alatt átfutható és emészthető, de tanulni szórakoztató és a tudomány érdekes! 🙂 Csak gyertek vissza, amikor ráértek olvasni.:) Köszönöm mindenkinek, aki bekövetett instagramon vagy facebookon! 

Szóval a pH-ról szóló bejegyzés megszerkesztése után szerettem volna összehasonlítást írni néhány arctisztítóról, amit használtam. Mivel már a fejemben mindennek megvan a maga helye, a brainstorming vége az lett, hogy mindenképp be akartam szerezni a Balea 5,5-ös pH-jú arclemosóját.

Azután jött a pofára esés. Ilyen nincs. Van egy 5,5-ös termékcsalád, amiben a legolcsóbb, 400 forintba kerülő termék egy 300ml-es “waschlotion”. Szimpatikus pumpás kiszerelés, gondoltam jó lesz ez nekem, szerettem volna a folyékony lemosókat a pH téma köré csavarni. Ekkor jött a “döbbenet”. Megnéztem az összetevőlistát… Első összetevő: víz. Második: Sodium-lauryl-sulphate. Hatodik összetevő: Alcohol denat.


A jó isten áldjon meg Balea…

Megmondom őszintén, mert az álszentséget nagyon nem szeretem, rossz napom volt, az ár miatt úgy döntöttem, hogy elhozom a lemosót. Második habzó lemosónak aznap este kipróbáltam. Hatalmas habzásnak indult, meglepve nem voltam, az SLS habzik. A szemem csípte, de gyönyörűen tisztított. Nagyjából az volt a gondolatmenet, hogy “ugyan nincs jelölve, hogy arcravaló termék, de ha a címkének megfelelően szappanmentes, ph 5,5-ös, érzékeny bőrre is jó és bőrgyógyászatilag bevizsgált, bajom nem lehet”.

Én nem vettem még észre, hogy érzékeny lennék az SLS-re. Van egy enyhe rozáceám, ezt kb. minden bejegyzésben meg fogom említeni, de a triggereim elég vegyesek. (Mondjuk a rossz összetevők látatlanban is irritálnak hosszú távon.) Ekkor még mindig próbáltam meggyőzni magam, az összetevőlistában ugyanis van allantoin és tokoferol is, ráadásul az esti rutinom garantáltan táplál és véd. A koszt meg le kell szedni.

Este elkezdtem szerkeszteni az összehasonlító bejegyzést, de végül nem volt lelkiismeretem ezt a terméket beletenni az SLS miatt. (Így meg sem fog születni a poszt.)

Megvan a véleményem az ilyen hatásvadász, riogató marketingfogásokról és ha Isten is megsegít, egyszer minden összetevőt körbe fogunk járni a blogon. Az SLS egyébként azért lett pár éve rohadt felkapott, mert valaki kitalálta róla, hogy rákkeltő. Erről bebizonyították, hogy egyáltalán nem igaz. De innentől sokkal könnyebb lett eladni az SLS free címkével ellátott samponokat. Mindemellett az SLS valóban egy gonosz dög, mert egy általános irritáns a bőrnek.

Itt még inkább elmerültem a témában. A Lush honlapján találtam egy olyan mondatot, hogy a samponban levő SLS azért nem veszélyes, mert valójában nagyon kevés ideig érintkezik a bőrrel. Ez szerintem egy releváns érv, tényleg sokkal rosszabb, ha egy krém formájában sokáig ott van az SLS molekula a bőrön, de még így se akartam a “waschlotiont” felvenni a bejegyzésbe. Túl sok volt a lelkiismereti kontra.

Egyszerűen mélyen belül a vásárlók felé megtévesztőnek tartom, hogy feltüntetik egy terméken, hogy bőrsemleges a pH-ja, ezzel elhitetve azt, hogy bőrkímélő termékről van szó. Ennek ellenére meg tele van olyan anyagokkal, amik gyengítik a bőr védőrétegét és erősen szárítják. Ennek meg érzékenység és pattanás az egyenesági következménye. Szóval a hajamra kenhetem a jó pH-t, majdnem ugyanott tartok. Mondhatni “adtunk a szarnak egy pofont”. Főleg, hogy az SLS a második helyen van és itthon nem tudom kimérni, hogy hány százalékot tesz ki. (2% már nagyon irritáló)


Hogy akkor most rossz-e ez a termék? Hát az attól függ, hogy mennyire vagy érzékeny az SLS-re. Arra jó ez a cucc, hogy ha utazni kell, akkor egyben tusfürdő és arclemosó is, esetleg lusta, rinocéroszbőrű pasiknak merném ajánlani, akik nem hajlandóak külön terméket használni az arcukra és attól érzik jól magukat, hogy habzik a szappan. (Ismerek ilyet.:D) Én se fogom kidobni, leviszem vidékre, mert 2019-ig jó. Tekintve, hogy  direktben nem vagyok érzékeny az SLS-re és a kontaktidő kb 20-30 másodperc, ott majd lassan elhasználgatom. Két-három napig, amennyit általában ott tartózkodok, bőven ki fogom bírni, mint az előbb is írtam, szépen tisztít.

A történet tanulsága tehát annyi, hogy ne essetek bele abba a csapdába, hogy egy jó tulajdonság meg egy csábító címke miatt megvesztek egy terméket anélkül, hogy átvizsgálnátok a pontos összetételt. Nagyon nehéz tökéletes és egyben olcsó lemosót találni, főleg mert mindenkinek másképp reagál a bőre minden összetevőre, ezért valójában csak a saját tapasztalatunkra támaszkodhatunk. Még négyszáz forint is pénzkidobás, ha rámegy a bőrötök épsége. A háromsoros marketingszöveg sokszor túl nagyot ígér, néha pedig hazudik! Ha megtanuljátok az összetevőket elemezni, előbb-utóbb képesek lesztek jobb döntéseket hozni és helyén kezelni a különböző termékeket.:) Ezzel nem csak a bőrötökre vigyáztok, hanem sok pénzt is megspórolhattok magatoknak.