Amikor nem a saját, felhalmozott tudásomat osztom meg veletek, mindig igyekszek kutatásokat linkelni, hogy alátámasszam a mondandómat. Ez így helyes, hiszen olyan kísérletek eredményére hivatkozok, amiket nem én végeztem. Azonban amikor utánaolvasok egy-egy témának, sokszor még én is kétségbe vonom, hogy egy adott publikációból milyen következtetéseket vonhatok le. Nem minden arany ugyanis, ami fénylik és sok év gyakorlatába telik megbecsülni a közlemények értékét.

A szépségápolással kapcsolatos publikációkkal több probléma is akad. Elég nagy a különbség a gyógyszerészeti kutatásokhoz képest, szerintem az összehasonlításon keresztül könnyű megérteni a lényeget.

Nézzük, hogy megy ez a gyógyszereknél

Előszöris szögettük le, hogy ahhoz, hogy egy gyógyszert forgalomba hozzanak, az adott készítménynek többfázisú vizsgálatokon kell átesnie. Mire egy molekula eljut odáig, hogy embereken próbálják ki, évek telnek el! A fejlesztés rengeteg pénzbe és időbe is telik, először sejtkultúrákon, majd egereken figyelik a gyógyszer hatását. A gyógyszergyárak saját forrásból is finanszírozzák a fejlesztéseket, de az állam is nyilván támogathatja őket. Miután egy gyógyszer forgalomba kerül, összehasonlító és követéses vizsgálatok történhennek. A gyakori szívgyógyszerekkel (Tritace, Concor, Cordaron, Nebivolol stbstb) ezek a vizsgálatok már évtizedek óta futnak! A mellékhatásprofiljukat nagyon pontosan ismerjük, a hatásmechanizmusukkal molekuláris szinten vagyunk tisztában, törvényileg szabályozva van minden velük kapcsolatban. A törekvés folyamatos, hogy egyre jobbakat fejlesszenek, ez azonban pénzbe kerül és ameddig nem jár le a fejlesztő gyógyszergyár licence-e, az ár magas is marad. Az emberek egészségét az államnak érdekében áll fejleszteni, ezért általában támogatják az ilyen irányú törekvéseket.

Ehhez képest a szépségipar…

Leginkább saját forrásokból dolgozik, ingoványosabb törvényi szabályozással. Így se lehet bármit a piacra dobni, hiszen védjük az embereket, de például a “gyógyhatású készítmények” sincsenek olyan alaposan bevizsgálva. (Gyógyszerészismerősöm mondta, hogy vitaminkészítményt sem érdemes ám bárhol venni, mert messze nincs annyi C-vitamin ám abban a bogyóban, mint amennyi rá van írva…) Kettő dolog mindig nagy kételyeket gerjeszt bennem: az egyik az, amikor a cég a saját termékét tesztelgetni (így a vélemény nem független), a másik, pedig amikor egy kutatásban nincs kontrollcsoport. Hogy a túróba tudod kimutatni, hogy valami jobb a semminél, ha nem csinálsz olyan csoportot, ahol az alanyok placebót szednek/kennek magukra? Eleve amikor olyan olvasok, hogy a nemtommelyik japánkoreaikínai laborban leszámolták az alanyok ráncait és lemérték a mélységüket, akkor azért mindig kételkedek, hogy ez mennyire lehet pontos mérés. Ha valaki részt vett kutatómunkában, az tisztában van azzal is, hogy ha van egy félig-meddig megalapozott feltevésünk (hipotézis), akkor az eredményeket nem olyan nehéz addig csűrni-csavarni, ameddig nem lesz igazunk valamilyen formában. Nagyon hangzatosak a pontos molekuláris útra építő publikációk is, de ezekkel meg úgy vagyok sokszor, hogy ha a La Roche Posay laborjában végeznek 25 kísérletet és abból 2-nek jó eredménye lesz, akkor azt úgy is le lehet ám közölni, hogy a többi 23 eredménytelenről hallgatnak. Még mielőtt valaki félreértené: ha ezeknek a kísérleteknek nagyon rossz lenne az eredménye, akkor bizonyára más irányt venne a termékfejlesztés is. A nagy kozmetikai cégek nem kockáztatják a vevők egészségkárosodását, nagyon is sok pénzbe kerül viszont mindig újrakezdeni a kísérletezést egy ilyen ‘bukás’ után. Erre kell kitermelniük a profitjukat. (Nyilván az állam nem fog abban sokat segíteni, hogy puha legyen a pofink, abszurd is lenne, főleg itthon.) Az új csodaösszetevőkre igaz az is, hogy nyilván nem 10-20-30 év kutatás és követés áll mögöttük, így a hosszútávú hatásokról nem tudunk igazából semmit. Összehasonlítás még ritkábban van. Az meg külön bosszantó, amikor a publikációk folyamatosan egymásra hivatkoznak és egy gondolatot szajkóznak.

Félreértés ne essék, nem szeretnék egy publikációt sem leminősíteni, mert alapból nagyon nehéz egy ilyet összehozni és leközölni egy jobb újságban. Csak ismerni kell a korlátokat, hogy a cikkekből szerzett új információkat helyesen helyezzük el a saját tudásunk hálójában.

Amikor egészségkárosodást kutatnak…

Ez megint egy függetlenebb, alaposabb, összetettebb, hosszabb távú dolog! A végső ítélethez annyi kutatás kell legalább, mint egy gyógyszerhez. De az, hogy leközlik, hogy egy sejtkultúrának megártott nyolcvan kiló olyan parabén, ami maximum nyomokban fordulhat elő a kozmetikumokban, könnyen olyan formában kerül át a médiába, hogy emlőrákot okoz a hidratálókrém. A publikációkban sosincs sem rémiszgetés, sem ígérgetés, ezek mind a marketing fegyverei! Ne feledjétek, hogy a védőoltások ellen induló végtelenül felháborító kampány is egy olyan publikációból indult, amit később maga a leközlő cáfolt meg. (Most meg kanyarójárvány van, ennek köszönhetően.) A hiteltelen források, a rossz értelmezés és a szájhagyomány meglehetősen veszélyesek.

(Megjegyzés: csak az absztraktot elolvasni nem elég a hivatkozáshoz. Tudom, hogy sok olyan cikket linkelek, ami nem nyílt hozzáférésű, ha valakinek igénye van valamelyikre, szívesen átküldöm privátban.) 

Következtetés

Sok apró kutatásdarabkából mindig nehéz következtetést levonni és nem is lehet minden témát igazán alaposan körbejárni. Visszatérve a pozitív hullámokra, én alapvetően szeretek kísérletezni a kozmetikumokkal és tisztában vagyok azzal is, hogy ezek az elszórt kutatások, kontrollcsoporttal vagy nélküle, mindig egy apró elemét jelentik a nagy egésznek! 🙂 Vannak olyan dolgok (pl. hámlasztás, C-vitamin témakör, alacsony pH-jú lemosók), amik tudományosan elég jól megalapozottak, de ami ezen túl van, a szérumok, a gyengébb antioxidánsok, a növények és a fura állati összetevők mind nagyon kérdésesek. Engem kifejezetten szórakoztat, hogy ilyenekről olvasgatok és mindig igyekszem is odaírni, hogy sosem csodaszerekről van szó, de azért szeretném, ha tisztában lennétek az idézett publikációkkal kapcsolatos kételyekről. 🙂 Hamarosan a negatív iránynak is szentelek majd időt, de ez egy kicsit nagyobb munkát igényel. Úgy gondoltam, érdemes lesz ennek szánni magának a látásmódnak és a kritikai készségnek egy külön bejegyzést, remélem minden érthető volt. 🙂