Elég gyakran leírom, hogy nem akarok semmiben álszentnek tűnni. Tudom, hogy sokat pattogok azzal kapcsolatban, hogy mennyire fontos a tudatos vásárlás, de mégis jócskán vannak olyan bejegyzések, ahol leírom, hogy valamit csak úgy random vettem meg. Ez persze ellentmondás, ezért szeretnék veletek megosztani néhány gondolatot, hogy kicsit demisztifikáljam a döntéseim:

  • Azért pampogok a tudatosságról, mert én igenis bűnös vagyok a felesleges dolgok halmozásában. Magamat is folyton emlékeztetni kell. A sminkről és a ruháról már leálltam, most a bőrápolás van porondon. A sminkekben az a jó, hogy folyadékot nem halmoztam soha, a por állagú dolgok meg kb. soha nem fogynak el. Idő közben megtaláltam a saját stílusom és mára szinte komplett a kollekcióm, nincs igazi triggerem. Leszoktam a sminkes youtube videók nézegetéséről is, mára elég kevés csatorna köt le. Ugyanez igaz a ruhákra: az elmúlt hat évben csúszkált a stílusom valamelyest, de az egykori heppjeimből mára összeálltak az arányok. Rengeteg basic darabom van, amik így lassan kopnak, de eleve SOK ruhám van, így nem is unom meg őket, lassú a körforgás. Ruhát ma már kifejezetten csak impulzusra veszek, mert mindig így születtek a nagy szerelmek és utálok direktben keresni valamit. Mindig vannak elképzeléseim, amiket hónapokig dédelgetek, ha utána belefutok az álomdarabba, jön velem. (Ez télen cipőkkel együtt max 4 ruhadarabot jelentett) Bőrápolásügyileg viszont muszáj magamnak is mantrázni, hogy csak okosan szabad vásárolni, mert máshogy nincs értelme.
  • Nyilván annak van értelme blogot indítani, aki szeret mindenfélét kipróbálni és kísérletezni. Nem akarok beleragadni egy rutinba, mert szeretem a változatosságot, nekem ez így okoz örömet. Szerencsére ahogy fogynak a különböző kiszerelésű termékek, simán van lehetőségem beépíteni új dolgokat. Plusz én két helyen lakok, ami kiskaput nyújtott a duplázásra, viszont ennek most véget vetettem úgy, hogy mindent kirakok kis üvegekbe és a barátomnál is ugyanazok a termékek vannak. Legalább fogynak és vehetek újakat. #javíthatatlan
  • Nem veszem el magamtól azt az örömet, hogy egy nehéz hét után megajándékozzam magam valamivel. Általában elég sokáig kotlok egy döntésen, van is egy hosszú listám a kívánalmaimról, de amikor ezek közül megrendelek valamit, gyakran jön valami random dolog. Ezek is úgy jönnek általában, hogy többet megnézek és összetevőlista alapján döntök valamelyik mellett. A bejegyzéseket meg hónapokkal később írom és nem, nem fogok az Innisfree BB creamemnél azzal indokolni, hogy csak azért vettem meg, mert az egész hetem pszichiátriai beteg gyerekek között töltöttem és szükségem volt valami tárgyi kompenzációra. Nem tudok elszámolni hónapokra visszamenőleg az érzéseimmel.:D Ez nem ölt beteges szinteket, szerintem semmi baj sincs vele, ilyen ritkán van.
  • Nekem tényleg az az agyzsibbasztó időtöltésem, hogy ezeket a webshopokat nézegetem. Van pár koreai youtuber, akiket szintén imádok. Még több instagram. Ezek irtózat passzív nyomást jelentenek.:) Nem, nem szeretnék mindent megvenni, amit látok, de folyamatosan a szemem előtt van a téma és ha valami egyszer berágja magát az agyamba, az ott is fog maradni.:) A blog is költésre sarkall, ezt nagyon aktívan próbálom legyőzni: direkt nincsenek haulok, direkt csak akkor rakok ki egy bejegyzést, amikor már kevés van a termékről. A webshopokat pedig kikövettem facebookon, már csak azt kéne elérni, hogy magamtól ne jusson eszembe garázdálkodni.
  • Azt is fontos látni, hogy az én ‘impulzusaim’ igazából hetekig tartanak a fent emlegetett okok és a listázás miatt. A vásárlásaim 85%-a jól megfontolt és célzott, a maradék 15%-ból 10% régen áhított termék amit érzelmi hatásra veszek végül meg egy random pillanatban és talán a maradék 5% az, ami csak véletlen landol a kosaramban. Én nem gondolnám, hogy ez a helyzet annyira tragikus lenne.:D Van, amit komolyan veszek (lemosás, hámlasztás, c-vitamin, retinoidok, fényvédelem), de a többi dolog szerintem móka.
  • Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér szabály: az én takaróm mostanában tovább ért. A pénzügyi döntéseimről sem vagyok itt köteles szerintem senkinek elszámolni, de én nagyon odafigyelek a költségvetésemre. Van egy fix összeg, aminek OTT KELL lennie a számlámon és az alá nem költök illetve van egy maximális vásárlási keret is. Mostanában rengeteget tudtam spórolni azzal is, hogy mindent magamnak főzök, szinte semmilyen készételt nem veszek, se péksütit, se szendvicset, se kávét. Ez nem valami fantasztikus pálfordulás, csak most volt időm átkalibrálni a szokásaimat jobb irányba.:) Igenis kell az az élethelyzet, amikor az ember rá tudja magát szoktatni pl. a sportolásra vagy bele tudja magát vetni a hobbijába és nekem ilyen volt az elmúlt egy évem. Ehhez képest most magas az ösztöndíjam és mostanában pont nem volt nagy kiadásom sem. Szóval mostanában volt keretem kicsit elengedni magam vásárlásügyileg, ennek a hatását viszont hónapok múlva fogjátok látni a blogon. Ne feledjétek, hogy ez csak egy online felület, ami olykor jelentősen torzíthat.
  • Végső soron pedig nagyon szeretek pszichológiai-szociológiai témákról eszmét cserélni, úgyhogy ha más elvek mentén mozogtok, osszátok meg velem kommentben. 🙂