Leállamvizsgáztam. Ötös-ötös, külön dícséret a bizottság részéről, summa cum laude, amit akartok – hat év maximalizmusa és szorgalma, társulva sok elkötelezettséggel és főleg talpraesettséggel. Még nem jutott el a tudatomig, az eufória minden rozéfröccsel jobban kiteljesedik, de ameddig a baráti társaságom minden tagja nem vizsgázik le, nem lesz kerek a történet. Összetartozunk és nélkülük nem ment volna – roppant inspiráló barátaim vannak, egytől-egyig első rangú orvos lesz mindannyiukból. De azért nagy nap ez a mai. Voltak nehéz pillanatok a hat év alatt, de azok most nem érdekelnek. 🙂 Talán ugyanolyan szürke az Üllői út és holnap ugyanott folytatom a szakmai tevékenységem, ahol múlt héten, még doktor előtag nélkül, abbahagytam, de ez akkor is nagy nap és méltó ünneplést igényel! A java még csak most kezdődik!

De a blog nem pihen… viszont akármennyire se akarom személyes síkra vinni, mégis belőlem táplálkozik, úgyhogy nem mehetek el szó nélkül egy ilyen esemény mellett.

Ahogy a legtöbb blogger, én is egy speciális élethelyzetben kezdtem el írni. A speciális élethelyzet elsősorban sok-sok szabadidőt jelent. Ennek a végtelen időnek azonban vége szakad szeptemberben, amikor elkezdek dolgozni.

A munkámat a legmagasabb szintű szenvedéllyel szeretem, egy igazi megszállott vagyok – hogy a jó vagy a rossz fajtából, azt néha én sem tudom eldönteni. Nekem hivatásom van és a világ legszerencsésebb emberének érzem magam, hogy kiteljesedhetek benne – minden nehézség ellenére. Egy biztos: az energiáim nagy részét már most nyáron is ez fogja elvinni, habár amennyire előredolgozok blogügyileg, ez itt érzékelhetetlen lesz. A problémák, ha lesznek, talán jövő januárban jelenhetnek majd meg, hiszen ősszel és télen fele annyi időm lesz a bloggal szöszmötölni és idővel majd elfogynak a felhalmozott anyagok. Természetesen akármennyire is szeretni fogom a munkám, nekem is szükségem lesz kikapcsolódásra és ez a kis weboldal túl sok szórakozást jelentett az elmúlt fél évben ahhoz, hogy elhajítsam magamtól. De ameddig nem rázódok bele energetikailag az új életembe, lehet, hogy lesznek majd döcögősebb hetek – jelenleg azt tartom valószínűnek, hogy átállok a heti 2 fix napos posztolásra (a jelenlegi dinamikus háromnaponkénti helyett).

A koncepción nagyon sokat alakítottam a kezdetek óta és fejben folyamatosan aktívan dolgozok azon, hogy miként működjön a bejegyzések dinamikája, milyen témák legyenek, milyen ütemben érkezzenek, milyen változatossággal – haladni kell a trendekkel, de meg kell tartani az egyedi hangnemet és a saját látásmódomból nem engedek. Itt minden nagyon tudatosan alakul, annak ellenére, hogy az egészet könnyed szórakozásnak szántam, most abban lelem az örömöm, hogy valami objektíven is érdekeset-értékeset hozzak létre. Nagyon sokat gondolkozok például azon, hogy mennyire legyenek a bejegyzések informatívak és mennyire legyenek szórakoztatóak, hogy mennyire vigyem bele a saját személyemet, hogy milyen hangnemet üssek meg, hogy milyen témákat súroljunk, milyen elvek mentén haladjak. (A szponzorációs lehetőségekről hamarosan lesz egy bejegyzés!) Stilisztikailag is van min ügyködni, ezen is sokat töröm a fejem és nagy segítséget jelentenek a kommentek. A vizuális anyagok színvonalát is igyekszem feltornászni, de jelenleg össze-vissza dolgozok laptopon és ipaden, ami nagyon idegőrlő. Nagyon fontosnak tartom az egységességet és következetességet, mert a tudománnyal csak így érdemes foglalkozni. A régi bejegyzéseket is valamelyest át kell alakítanom. Igyekszem a közösségi oldalakon is aktív lenni, de ez például biztosan meg fog csappanni szeptembertől, ideiglenesen, habár sikerült szokássá alakítanom a posztolást. A nyár meg úgyis uborkaszezon.

Szívesen fogadok minden építő kritikát, ezeket ha nem is azonnal, de hosszabb távon beépítem a tudatomba és próbálok velük konszenzusra jutni. Ha egy koncepcióm rossz, nem félek elhajítani és változtatni. Nem vagyok sértődékeny, mert… a jelen bejegyzés komolysága ellenére ez csak egy blog. Továbbra is hálás leszek minden visszajelzésért, nagyon sokat jelent nekem egy-egy bejegyzés sikere. Olykor furán érzem magam ebben az “alternatív valóságban”, de hat hónap alatt a blog azért szépen beleolvadt a köznapi életembe és tudom, hogy a közeljövő tornádóerejű változásaival is meg fogok birkózni.

Köszönöm, hogy olvastok, köszönöm, hogy követtek, köszönöm, hogy annyi remek hozzászólást írtok a különböző platformokon!