Ebben a hónapban nem tudok egy terméket sem igazán kiemelni, de elég mozgalmas most az életem és sok apró dolgot átgondoltam a szépségápolással és a szokásaimmal kapcsolatban. 

Bőrápolás

Kedvenceim azért nincsenek, mert az elmúlt két hónapot arra használtam fel, hogy a lehető legtöbb terméket elfogyasszak. Ennek következtében például szinte minden Cosrx eltűnt a polcomról és most sokkal kevésbé mainstream kencék tesztelésébe fogtam bele.
A Cosmiától végre mindent kibontottam, ami ebben a haulban szerepelt. Az azelainsavas krémre facebookon írták páran, hogy brutálisan fehér és nyomot hagy maga után. Nos ezt én is tapasztaltam, de mivel éjszakára használom és jól bemasszírozom a bőrömbe, engem ez nem zavart (eddig). A The Ordinary niacinamidos szérumától felbukkanó pattanásaimmal viszont nagyon jól végzett, tehát én végső soron elégedett vagyok annak ellenére, hogy a kozmetikai elegancia totális ellenpéldája ez a termék. A lemosók nem rosszak, de elájulva nem vagyok.
A niacinamidszérumot kenem most minden este, megbarátkozott vele a bőröm, de összességében ez és a Cosmia termékek eléggé szárítják / nem hidratálják eléggé a bőröm, ezért sem vagyok elégedett.
A legutóbbi The Ordinary rendelésemből az EUK134 antioxidáns szérumot kezdtem fel. Ez az antioxidáns attól hatékonyabb, mint a többi, hogy a káros szabadgyök semlegesítése után visszaalakul a molekula az eredeti formájába, így gyakorlatilag nem egyszer, hanem többszörhasználatos. A szérum maga sötétbarna és nehezen szívódik be a bőrbe önmagában, ami engem nagyon bosszant. Rétegezéssel és csökkentett mennyiséggel persze minden megoldható. Az eredményeket majd meglátjuk, most nincs C-vitaminos szérumom sem, úgyhogy tiszta tapasztalatot szerezhetek.
Hámlasztásnak az A’pieu PHA-s radírját használgatom, ami hatalmas csalódást okozott azzal, hogy nem tisztán kémiai hámlasztó, hanem rengeteg szemcsét tartalmaz, amik karcolják a bőröm. (A PHA-ról írtam korábban.) Próbálom bő vízzel lemosni, de ez mit sem segít.:(
Jelenleg elég rövid a rutinom, visszaiktattam pár krémet, amit az évszakváltás miatt félreraktam tavasszal.

Amikor betelik a pohár…

Az abszolút cél az, hogy minden fogyjon el és ne szaporodjanak a ki sem nyitott üvegek. Őszintén szólva az elmúlt hetekben kicsit megundorodtam az egész kozmetikai ipartól és mindentől, ami a blogolás és a youtube körül forog. Kb. egy cipősdoboznyi kinyitatlan és még több félig elhasznált krémem van, ami egyértelműen túl sok. Besokalltam a leárazásoktól, a beautyboxoktól, az akcióktól, a szponzorációktól, a limitált kiadásoktól, a hauloktól, az új kollekciók körüli hisztériáktól, a kifuttatásoktól. Benne vagyok pár ‘csajos’ facebook csoportban, ezért a falam tele van mások hauljaival, amiket sokszor az a kérdés kísér, hogy “van valakinek tapasztalata az alábbi termékekkel?”. Azt hiszem itt elég erősen megfordult a vásárlás folyamata, mert először kéne kérdezni/utánanézni és csak utána költeni. De ezekben az amúgy szuper csoportokban az emberek egymást húzzák és a konzumerizmus elképesztő méreteket ölt.
A másik oldalról ott van a koreai szépségápolás, ami pont ugyanilyen fullasztó már számomra az állandó dömpinggel. Idővel érdektelenné vált az egész. A szponzorációkkal kapcsolatban pedig hasonló érzések kerítettek hatalmukba. Hiába próbálhattam ki csomó szuper terméket, egyszerűen unalmassá és repetitívvé vált. Nagyon jó, ha az embernek van a szekrényében 2-3 toner vagy hidratálókrém, amiből válogathat, de ennél tényleg nem kell több. És sminkből se.
Az eszetlen fogyasztásnak határt kell szabni. Tudom, hogy antiblogger vagyok, de nem érdekel, mert valakinek ezt is ki kell mondani. Oké, hobbi, gyűjtőszenvedély… de végső soron egy ponton túl csak romlandó kacat. Igyekszem a raktáram minőségi fejlesztésére koncentrálni minden szempontból, hosszú távon anyagilag is kedvezőbb egy jó alapozót megvenni, mint három ócskát.

Visszatérő szenvedély…

Természetesen én sem vagyok szent, csak a figyelmem elterelődött a szépségápolásról. Az augusztusi-szeptemberi igazi pénzpazarlási mókám a turizás volt, amihez három-négy év kihagyás után tértem vissza. Kicsit persze ezügyben is elszaladt velem a ló, de az az igazság, hogy nagyon élvezem, hogy nem kell munkaruhában lennem egész nap és nekem az öltözködés mindig is az önkifejezés egyik legfontosabb eszköze volt.  Remek színes-mintás ingeket és nagyon csinos egyberuhákat találtam, amik remekül illeszkednek a basic darabokból álló ruhatáramhoz. Cipőfronton is tetszik az idei kínálat, most térnek vissza konkrétan azok a formák, amik kb. 8-10-12 éve voltak formabontóak, én pedig ezekben az években ismerkedtem meg a divatblogokkal és az ízlésem ebben az időben elég erősen formálódott a sok új ingernek köszönhetően. Nagyon élvezem, hogy most végre nekem is elérhetőek azok a cipellők, amikről vidéki gimnazistaként csak álmodoztam… Persze nem a Chloé meg nem az Isabel Marant, de ez nem számít.

Ami mostanában leköti a gondolataimat…

Hogy kicsit kevésbé materialista dolgokról is szó essen: mostanában mivel tényleg elegem lett az összes “beauty” témájú dologból, a youtubevideók nézését is felfüggesztettem. Még a kedvenceimet se vagyok képes végignézni, egy tíz perces videót is kikapcsolok a közepénél. Ennek az is komoly háttértényezője (a fent leírtakon kívül), hogy míg tavasszal általában nagyon le voltam terhelve, most még elég laza a munkám. Az államvizsgáig igazi menekülést jelentett egy-egy szemsmink tutorial, most azonban felesleges időpazarlásnak hat, mert úgyis ugyanolyan az összes…. Minden csak perspektíva kérdése. Most nagyon sok szabad agykapacitásom van, amit igyekszek arra felhasználni, hogy értelmes dolgokkal foglalkozzak. Rengeteget olvasok és ha már videókat nézek, azok vagy Ted talkok vagy a Vírus klub előadásai.
A helyzet az, hogy ahogy ebben a bejegyzésben is írtam, én már három évet eltöltöttem a munkahelyemen félig-meddig. Emiatt egy darabig kevés volt az új inger, unott voltam, irigy és magányos (a betegellátásban dolgozó barátaim jórészt azt az eufóriát élik át, amit én 1-2-3 éve és tök fáradtak..). Normál esetben hiperaktív vagyok és idegesítően lelkes.
Az elmúlt egy hónap nem volt vidám. Volt egy kis “tudathasadásom” / egzisztenciális krízisem is, úgyhogy újra meg kellett fogalmaznom, hogy akkor én most mit is szeretnék az élettől. Az újratervezés időbe telik. Ameddig nem jövök rá, hogy szakmailag hogy helyezkedjek, igyekszem az élet más területein aktívan fejleszteni magam.
Most valahogy annyi minden érdekel, hogy a szépségápolás és a blogolás köt le a legkevésbé. Hiába vagyok otthon a munkahelyemen, teljesen más státuszba kerültem (az orvostanhallgatót minden miatt megdícsérik, a rezidenst minden miatt leteremtik:P), úgyhogy hiába vagyok kipihent és energikus, annyira alakulóban vagyok, hogy a blogger identitást sem tudom teljesen magaménak érezni és ameddig nem rendeződök, a jelenlétem sosem lesz 100%-os. 😦