Olykor vitába keveredek ebben a témában tudományban jártas emberekkel, így erről is szerettem volna egy állásfoglalást. Én ugyanis valószínűleg járatosabb vagyok ebben, mint az, aki általánosítva leszólja az egész ágazatot, mondván “minden nő hülye, aki annyira hiú, hogy nem akarja elfogadni a természetes öregedést és elhiszi ezt a sok baromságot”. (Ez a leggyakoribb szöveg, amit hallok.)

A bőrápolás világa meglehetősen kétoldalú.

Az egyik oldalon ott van a kémiai hámlasztás, az A-vitaminszármazékok, a C-vitamin és nem utolsó sorban a fényvédelem. Ezek mind objektíven megvizsgált, évtizedek alatt körbejárt, valós dolgok. Ezt lenézni olyan, mint a bőrgyógyászatot fennhéjázva degradálni (miszerint “a bőrgyógyász nem csinál semmit, csak szteroidot ír fel mindenre”). Nonszensz. Az orvostudományon belül is rengeteg szakterület van, a kozmetológiát nem lehet a sürgősségi ellátáshoz vagy a fej-nyak sebészethez hasonlítani. Természetesen vannak sokkal súlyosabb egészségügyi problémák, mint a periorális dermatitis vagy a kiszáradt bőr. Ezt nekem főleg nem kell kétszer mondani, hiszen orvosként az onkológia a legfőbb érdeklődési területem! Azonban a bőrgyógyászat ezen, ha úgy tetszik “lightos” részének igenis van népegészségügyi vonzata, hiszen a problémák, amikről ezen a blogon is gyakran szó esik, nagy tömegeket érintenek, napi szinten. Aki foglalkozik a fényvédelemmel és figyelmet szentel a kültakarójának, felfigyelhet daganatmegelőző léziókra akár saját magán, akár másokon, észlelheti a változást, ami esetleg belső szervi megbetegedésre utalhat. Aki aktívan foglalkozik a bőrével, az időben elmegy orvoshoz és másokat is bőrgyógyászhoz küld. Alapvetően ez a fajta bőrápolás egészségtudatosságra nevel és ha valami, akkor ez hiányzik a magyar lakosság jó részéből.
Hiúság? Őszintén szólva én még nem láttam olyan embert, aki ne lenne hiú. Persze egyesek kevesebbet foglalkoznak a ruháikkal vagy a hajukkal, mindenkinek máshol van az ingerküszöbe, de az egészséges önkép része, hogy amikor a tükörbe nézünk, elégedettek vagyunk önmagunkkal. Ehhez pedig nagyban hozzájárul a sugárzó arcbőr. Ahogy az érzelmeink is kiülnek az arcunkra, a külsőnk is visszahat a belsőnkre. Ez nem holisztikus hülyeség, hanem szimpla pszichológia.
A bőrápolás másik oldalára, amihez jórészt az antiaging csodaszerek és az ázsiai csodaösszetevők tartoznak, már lehetne azt mondani, hogy valóban áltudományos maszlag. De ha megfelelő fenntartásokkal és elvárásokkal kezeljük ezeket az összetevőket és a róluk összegyűlt információkat, akkor minden a helyére kerül. Mindenki azt vásárol magának, amit akar. Mindenki úgy lazít, ahogy akar. Sok embernek nagyon jól esik este bekenegetni az arcát, mert ez már egyfajta relaxáció, stresszkezelés, a fárasztó nap végének a szimbóluma, önkényeztetés. Az embernek jól esik magát megajándékoznia időnként, akár felesleges kis csodákkal. Az embereknek jól esik újat tanulni, jól esik egy hobbit felépíteni és a nőknél elég gyakori, hogy a bőrápolás vagy a sminkelés jelenti a kikapcsolódást. Engedtessék meg ezzel foglalkozni! Ez csak szórakozás, nem kell túl komolyan venni. “Skintertainment!” (Avagy: én ezt a részét nem veszem komolyan és nem tudok azok nevében szólni, akik viszont igen..)
A lényeg, hogy cisztikus aknéra sosem lókörömfüves fátyolmaszkterápiát fogok ajánlani, de attól még egy fárasztó kedd után én magam ki fogom próbálni és ha tetszik a hatása, ajánlani fogom a blogon, lazítási céllal. Ez nem egy bőrgyógyászati szakrendelés, hanem egy szépségblog, ezt ne feledjük!