Mióta én is egy kicsit rákaptam az Iherbre és vettem pár olyan dolgot, ami “natúrnak” hirdeti magát, elkezdett érdekelni, hogy lehetséges-e egyáltalán tartósítószermentes kozmetikumot korrektül legyártani.

Röviden: Igen, de nehéz.

Találtam egy egész jó összefoglaló publikációt a témában, nagyjából ennek a tartalmát szeretném felétek közvetíteni!

A lényeg annyi lenne, hogy tartósítószermentesség helyett beszéljünk inkább öntartósító kozmetikumokról. A koncepció nálam ott bukik kicsit el, hogy a natúrkozmetikumokban sokszor illóolajokat használnak tartósításra. A tartósítószerekkel szemben a fő vád pedig az, hogy irritálhatnak – ez pedig ugyanúgy elmondható a levendulaolajról és társairól, tehát ezzel nem sokat nyerünk. (Sőt, az érzékeny bőrűek kifejezetten veszítenek.)

Az alapvető trükkök…

Nagyon fontos aspektusa az öntartósításnak a megfelelő gyártási technológia és csomagolás. Ha valaki ragaszkodik a natúrkozmetikumokhoz, mindenképpen figyeljen oda arra, hogy zárt, lehetőleg légmentes vagy tubusos csomagolást válasszon. A tégely nem opció. Amibe bele kell nyúlni, az befertőződhez, ami sok levegőt kap, az pedig oxidálódik.

A másik, amibe igazából nem látunk bele vásárlóként, az a kozmetikum szabadvíztartalma. Ez a baktériumok miatt fontos, ugyanis a megtelepedésükhöz és szaporodásukhoz sok vízre is szükség van. A megfelelő formulálással kikerülhető, hogy ideális táptalajt adjunk a bacik alá. (Sajnos a penészgombák ennél igénytelenebbek, jóval kevesebb vízre van szükségük…) Például szorbitol és glicerol hozzáadásával jelentősen csökkenthető az elérhető vízmolekulák száma. Egy következő trükk a kozmetikum pH-jának módosítása. Minél messzebb vagyunk a semlegestől, annál kevesebb mikroorganizmus tud megtelepedni a krémünkben – sajnos a bőrünk is annál nehezebben viseli viszont a formulát, tehát itt is egy bölcs kompromisszum az ideális. Sajnos hiába nézzük az INCI-t, nem fog kiderülni belőle, hogy mennyire biztonságos hosszú távon az adott termék használata. De talán ez alapján már érthető, hogy miért nem biztonságos otthon nekiállni krémet kavarni… Egy jó emulzió létrehozása már valós laborgyakorlatot igényel. (Én sem állnék neki, csak azért, mert tudom, hogy mi az a pipetta.:D)

Tartósítószer helyett…

A tartósítószerek használatát legkönnyebb úgy elkerülni, hogy a formulában olyan összetevőket használunk, amelyeknek a saját funkciójukon kívül van antibakteriális hatásuk is. Itt jönnek képbe pl. az illóolajok is, de néhány alkoholszármazék és egyéb adalék (pl. gliceril-kaprilát, kaprilil-glikol) is helyettesítheti a szokásos phenoxyethanol, triethanolamin, formaldehidszármazék elemeket. A kelátorok (ilyen-olyan EDTA) és az antioxidánsok is sokat dobnak egy formulán, például a C-vitaminos szérumokból jól ismert ferulasav is akadályozza a baktériumok elszaporodását.

Az illóolajokkal és egyéb növényi kivonatokkal nem csak az a probléma, hogy irritálnak, hanem általában sokkal kisebb az a kórokozósprektrum, ami ellen védenek. A működésük és az elegybe való helyes beillesztésük is nagy szaktudást kíván –  ez pedig egy sokadik ok arra, hogy otthon miért ne készítsünk arckrémet. (Azt csak csendben jegyzem meg, hogy az erős szag az arra érzékenyeknél migrént válthat ki – a kapcsolatot nem olyan egyszerű felismerni, nekem például hónapokba telt rájönni, hogy az időnként használt Uriage fényvédőmtől rendszeresen elkezd hasítani a fejem. Itt persze nem az illóolajok voltak a hibásak, de a túl erős szagok kapcsán kénytelen voltam ezt megemlíteni!)

bacik

Hogy ne csak rosszat írjak ezekről a nagyon koncentrált növényi olajokról, amelyek egyébként is elég vegyes megítélés alá esnek, itt említeném meg a teafaolajat. A teafaolaj egy közismert és népszerű pattanásellenes olaj, antibakteriális hatásának köszönhetően pedig hozzá tud járulni egy tartósítószermentes kozmetikum konzerválásához. Elpusztítja az aknéért részben felelős propionibaktériumokat, de a betegséget okozó és ártalmatlan Staphylococcus fajokat is, amelyek a bőrünkről simán átjuthatnak a krémünkbe! A gombák közül a Candida albicans és az Aspergillus niger szintén érzékenyek rá, de a legáltalánosabb bélbaktériumot, az Escherichia colit és a gyakori kórházi fertőző pseudomonasokat is elpusztítja. Az éjszakai hidratálókrémjében pedig senki sem szeretne bélbaktériumtenyészetet.. gondolom én! Bár a teafaolaj sem tökéletes, hiszen sokak bőrét szárítja, mégis megbízható tartósítószer-helyettesítő. A teafaolaj messze nem az egyetlen természetes anyag ezekkel az előnyös tulajdonságokkal, a fent linkelt részletes publikációban még jó néhányról olvashattok!

Konklúzió

Ahogy a bejegyzés elején már lelőttem a poént, tartósítószermentes kozmetikumot lehet gyártani, de nagy szakértelmet kíván. Ahogy az életben általában, itt is az arany középút a helyes, akármilyen elveket is valljunk! Továbbra is óva intenék mindenkit az otthoni kotyvasztástól és a megbízhatatlan források csodaszereinek felvásárlásától. Az illóolajokba és az alkoholba fojtott krémek helyett szerencsére ma már nagyon sok opciónk van, hiszen a natúr vonal közkedveltsége töretlen. Részemről én továbbra sem fogom jobban pártolni a natúr vonalat, de ma már annyira színes a piac, hogy egyértelműen ellene sem vagyok ennek a “kategóriának”.