Nagyon sok félreértést és bizalmatlanságot szül az, ha az ember próbál tájékozódni és több fórumon is felteszi a kérdéseit vagy alaposan utánajár valaminek, de végül csak csupa egymásnak ellentmondó tanácsot kap… ráadásul mindezt olyan emberektől, akiknek a szaktudása példaértékű.

Nagyon faramuci helyzeteket szül továbbá az is, amikor interneten keresztül kér valaki orvosi tanácsot. Szinte meghúzhatatlan az a határ, hogy miben és milyen mélységű tanácsot etikus adni orvosként. A kérdező felől a kíváncsiság érthető, a válasz által generált sértődés és nyersség sokszor elkerülhetetlen.

Néhány pontban szeretném orvosi oldalról felvázolni azt a gondolkodásmódot, amit én is képviselek: 

– Nagyon szívesen segítek mindenkinek, habár sokszor nem tudok. Tudom, hogy a menj el vérvételre / akármilyen vizsgálatra sokszor nem segít semmit, főleg, ha sokan egymás után leírjuk, de úgy hiszem, hogy az első korrekt információ amit ilyenkor adni lehet az, hogy merről érdemes elindulni a kivizsgálással. A lakosság ugyanis eléggé alultájékozott az egészségügy felépítését illetően és ez nem csoda, ugyanis a tájékoztatás a nullához konvergál, a rendszer pedig elég bonyolult.

– Én úgy érzem, hogy minimális tanácsokat (pl. “kontakt dermatitiszem lett, mit tegyek?” “tedd magad azonnal minimálrutinra! (de menj el bőrgyógyászhoz!)”) lelkiismeretfurdalás nélkül adhatok, ugyanis tudom, hogy az ország nagy részén nem olyan egyszerű bejutni az orvoshoz. Egyébként azzal is tisztában vagyok, hogy nem minden orvos lelkiismeretes és vannak olyan kollegák is, akikhez én se mennék el vagy nem küldeném el a hozzátartozóimat. Jó és rossz szakemberek mindenhol vannak, ezt kár is magyarázni. De tudom, hogy emiatt sokan megakadnak a kivizsgálások menetével, esetleg egy rossz háziorvos miatt sokan folyamatosan el vannak akadva a kisebb “betegségeik” körbe járásával. Persze nagyon könnyű azt mondani, hogy akkor orvost kell váltani, de az is tény, hogy az embernek egy idő után elege lesz a várólistákból és a magánorvosok számláiból. Minden éremnek két oldala van, érthető, hogy mindenki szeretne épkézláb tanácsokat kapni. Én sokszor igyekszem ha mást nem is, elmagyarázni, hogy miért olyan bonyolult pl. a PCOS-t diagnosztizálni vagy kezelni. A betegek szorongása kiválóan csökkenthető azzal, ha magyarázatot adunk vagy megválaszoljuk a kérdéseiket. Lehet ezt elegánsan és felelősségteljesen is, az interneten is. Én ebben hiszek. (Más kérdés, hogy nekem is a lehető legritkábban van időm konkrét beszélgetésekbe belemenni és nem is szeretnék internetes magánrendelést nyitni, ezért ilyesmit maximum kampányszerűen csinálok, unalmas vasárnap délutánokon.)

Az orvostudomány, habár bizonyítékokon alapul, nem tud mindig egzakt lenni. A való életben is nagyon gyakran ütköznek a különböző látásmódok, főleg, ha különböző szakmák képviselői ütköznek. Az aktuális irányelveket persze kötelező betartani, de a bonyolultabb ügyek felgöngyölítése nem olyan egyszerű. Nem lehet mindent a szakácskönyvből kiolvasni. Sokszor még a tapasztalat sem segít, csak a kísérletezés marad. Ez a bőrgyógyászatra szerintem különösen érvényes. Nincs két egyforma beteg, nincs két egyforma arcbőr. Én egyetlen egy dologban hiszek, az pedig a folyamatos tanulás.Egy jó professzor is attól jó, hogy harminc-negyven év után is napi szinten követi a szakirodalmat, kétségbe vonja saját magát és frissíti a tudását, elengedi az elavult alapelveket és teret enged az újnak. Ez a fejlődés egyetlen útja.Viszont sokszor a legnagyobb szaktekintélyek sem értenek egyet. Ez nem von le az értékükből. A jó megoldások a világnézetek ütköztetéséből születnek.

Az az igazság, hogy a bőrápolás sokkal kevésbé egzakt, mint az orvostudomány. Kiegészül azzal, hogy az uralkodó trendek hónapok alatt változnak. Egy dolgot nem szabad: szektásodni. A double cleansing például évek óta uralkodó módszer, de vannak olyan tekintélyes bőrgyógyászok, akik túlzásnak tartják. Én nyitott vagyok minden ellenvéleményre is, nem szeretem a kizárólagosságot, remélem a blogon is érződik, hogy minden vitatott ügyet kellő ‘fluiditással’ kezelek. Persze van, ami szentírás (pl. a fényvédőzés), de a bőrápolás apró trükkjei egytől-egyig szubjektívek. Érdemes minden tapasztalt mohikánt meghallgatni, még akkor is, ha ideiglenesen csak összezavar, hogy látszólag mindenki mást mond. A bőrápolás egyébként házi feladat és senki nem tudja helyetted megcsinálni, magadnak kell kitapasztalni, hogy mi tesz jót és mi árt!

– Én úgy érzem, hogy az egész internetes bőrápolási (vagy akármilyen!!) tanácsadás azt feltételezi, hogy az eredeti kérdező helyesen tudja értékelni a kapott válaszokat. Kellő kritikával, értő olvasással. A tanácsadás felelősség, de a tanácsok megfogadása is az. Egyrészt érdemes ezért alaposan körüljárni, hogy hol szabad kérdezni, másrészt rövid úton nem szabad SEMMIT szentírásnak venni. Ha valóban érdekel egy kérdés, járj utána rendesen (hiteles forrásokon)! Ha van lehetőséged, akár kérdezz addig, amíg össze nem áll a kép, de ha már idegenek veszik a fáradtságot és segítenek, ne légy lusta olvasni! Ne élj vissza a jószándékkal és ne gondold azt, hogy a végleges válasz bármire is egy darab kósza kommentben rejlik. Bonyolult kérdésekre amúgy sincsen egyszerű válasz, ezt sose feledd! Az internet mankónak jó, de nem több. Ami a normál bőrápolást illeti, könnyű kiokosodni, de kérlek, a komoly egészségügyi problémákat ne csajos facebook fórumokon kezeltessétek…

Köszönöm a figyelmet!