Amikor az ember beleássa magát a bőrápolásba, előbb-utóbb kialakulnak a saját meggyőződései. Azonban ha tovább tanul és tájékozódik, ezek jó eséllyel alakulnak, fejlődnek. Íme pár dolog, amit ma már máshogy gondolok, mint egy éve ilyenkor!

1. Nem kell retinol huszonéves korban…

Ezt sokáig hangoztattam és valamelyest mind a mai napig kiállok a kijelentésem mellett. Bőrproblémák nélkül nincs szükség vényköteles készítményre. Mindig is a híve maradok annak, hogy hagyni kell tartalékokat a harmincas éveinkre, de az az igazság, hogy ahogy a bőr lassan elkezd velünk öregedni, úgyis megváltoznak az igényei és a tűréshatára! Például én sem szültem még, ami egy hatalmas hormonvihar a szervezetnek, megjósolni azt, hogy 5-10 év múlva mi kell majd a bőrömnek, butaság. Gyenge, de hatékony, 0,5-1%-os retinolt nyugodtan el lehet kezdeni próbálgatni már 25 éves kor körül is, sőt – ilyenkor preventív csak igazán az A-vitaminozás! Mindent ésszel és nyugodt ütemben kell csinálni, aminek a hosszútávú hatása fontos. Én jelenleg Tindigo retinolos szérumát használom hetente egyszer vagy kétszer, ahogy éppen jól esik.

2. Jó lesz nekem a gyengéd, habzó lemosó…

Az én rosaceám alapvetően fizikai hatásokra érzékeny (hideg, meleg + a jó öreg stressz), de emellett van egy hajlamom a bőrbarrier elgyengülésére. Az elmúlt fél évben rájöttem, hogy nincs az a gyengédségű habzó lemosó (talán csak a Cerave), ami ne bántaná a bőröm a detergenseivel. Most, hogy döntően semleges formulákat (géles, nem habzó vagy arctisztító folyadékok) használok reggel és este (második lemosóként), már érzem, hogy mekkora különbség amikor újra napokig habzó formulát használok. Régen úgy tűnt, hogy nem vagyok rá érzékeny, ma már belátom, hogy számomra egyszerűen kontraproduktív majdnem minden, ami habzik.

3. Nem kell nekem fizikai fényvédő….

Az előző példa mintájára, gyakorlatilag ugyanazt tudom leírni. Nem vagyok érzékeny a kémiai fényvédőkre, de jobb nélkülük. Ma már inkább a fehér réteg miatt aggódok, minthogy az irritációval kelljen foglalkoznom. Az az igazság, hogy a fizikai formulákat sokszor egyébként is “hipoallergénebbre” tervezik, így rövidebb az INCI, kisebb a támadás. A januári rosaceahiszti lenyugtatásában nagy szerepet tulajdonítok annak, hogy elkezdtem a tiszta fizikai formulák alkalmazását. Lehet, hogy ez csak illúzió, de a kémiai formulákat legközelebb nyáron fogom elővenni. Aztán maximum megint meggondolom magam. 

+1 A bőrképem már nem lehet jobb!

Ez egy örökös nagy tévedés, mert a rutinon mindig lehet kicsit csiszolni! Aztán meg persze mindig történik valami, ami hazavágja az egészet.:D A lényeg, hogy ha van pár “tökéletes bőr” hetem, már nem veszem készpénznek és tartós állapotnak, inkább hálát adok érte minden tükörbenézéskor és nem feszülök rá a tökéletes rutin álomképére. Kicsit távolabbról nézve pedig a fent említett pontokhoz illő tanulság, hogy semmit nem szabad kategorikusan kijelenteni, néha engedni kell a csábításnak és néha igenis félre kell tenni a saját meggyőződésünket, hátha paradigmaváltás lesz a vége! A bőrápolás nem sprint, hanem maraton!

Ti miben gondolkodtok máshogy, mint egy éve ilyenkor?