Ez az időszak egész nyilvánvalóan másról szem szól, mint a fényvédőkről és ez így van rendjén. A fényvédelem a szépségápolás alapja és az egészséges életmód sarokköve egyben. Én kb. két éve vallásos lelkesedéssel fényvédőzök télen-nyáron, azonban június közeledtével minden felmerül a téma, hogy hol van ennek a reális és az egészséges határa, hány óránként kell újrakenni. Ilyenkor rendszerint gyakrabban repkednek az olyan szavak is, mint a “rák”, a fényvédőpártiak kampányolnak a “hullafehér” bőr mellett. Az ellenoldalon pedig ott állnak azok a hétköznapi emberek, akik egyszerűen szeretnének lebarnulni vagy kedvelik a tengerparti heverészést. 

Ezen az egészen én rengeteget gondolkozok, orvosfejjel is.

(Igazából sokkal többet, mint amennyit szabadna.)

Nem szeretem a végletességet és a radikális álláspontokat.

Az a hatalmas igazság, hogy én is szeretek egy kicsit lebarnulni nyáron, egy kis “egészséges színt” magamra szedni. Az arcom más tészta, ugyanis olyan bőrbajom van, amit nagyon durván ront a napfény. Az arcomon tényleg 2-3 óránként újrakenem a fényvédőt.

A testem viszont “hidegen hagy”. Hétköznap aligha használok egy spray-s fényvédőnél többet, sőt kifejezetten élvezem, hogy a városban jártamban-keltemben a vállam és a lábaim kapnak minimális kis színt. 

Félreértés  ne essék! Kiránduláson, nyaraláson, hétvégi szabadprogramon nem megyek a napra fényvédő nélkül. Nem fekszek ki a napra, soha. Az árnyékban sétálok, mindig, ha másért nem, a szemem fényérzékenysége miatt. Mindig van nálam egy könnyű fehér kardigán vagy lepel, amit a vállamra terítek. Sildes sapkában kirándulok, nagy karimájú, elegáns szalmakalapban járom a várost. Imádom a hosszú szoknyákat és  ruhákat, a lenge, színes nadrágokat. (Mondanom sem kell, de nincs az a pénz, hogy betegyem a lábam egy szoláriumba.)

Ha valaki megjegyzést tesz arra, hogy mennyire fehér vagyok, akkor felhívom rá a figyelmét, hogy udvariatlan és nem illik más testi adottságaira kéretlen megjegyzéseket tenni. Tudom, mert tudományos tény (és a laborparamétereim is igazolják), hogy így is elég D-vitamint termel a szervezetem.

A kulcs a mértékletesség.

Én alapvetően egy nagyon szélsőséges ember vagyok, de ebben a kérdésben az egészséges átmenetet képviselem. Tartózkodom a fényvédős paranoiától, de valahogyan mindig védem magam a naptól. Az arcomra különösen vigyázok. Az esti, lemenő napot imádom. A délire ki nem teszem a lábam. Nem rettegek az ablakoktól, de nem ülök közvetlen elé és ha hosszú útra indulok kocsival, újrakenem a fényvédőt. A szokásaim egészségesek. 

A másik kulcs a felelősségvállalás.

Pontosan tudom, hogy azzal, hogy sokszor lusta vagyok a dekoltázsomat bekenni, hosszú távon rondán öregedő bőrt fogok kapni ezen az érzékeny helyen. Amit nem akarok, ezért próbálom megnevelni magam. Ugyanez a helyzet a kézfejemmel, de azt a rengeteg kézmosás is nyúzza. Elengedtem. Ráncos, öreg kezem lesz. Pontosan tudom, hogy a bőrrák nem játék és ha bármi gyanúsat is észrevennék magamon, rohannék a bőrgyógyászhoz. Pontosan tudom, hogy leégni sosem szabad és a hosszú, napon töltött órák veszélyesek – ezért is vagyok mértékletes.

Az az igazság, hogy a fényvédelem hiánya nem különbözik sokban a dohányzástól, az alkoholfogyasztástól, az egészségtelen táplálkozástól. Néha jól esik egy fröccs vagy egy gyorsmenü, igaz? Nincs ezzel semmi baj. Nem lehet az életünk minden percében feszülni. De tisztában kell vele lenni, hogy az alkohol hosszú távon tönkreteszi a májat, a cigaretta nem csak tüdő-, hanem hasnyálmirigy és húgyhólyagrákhoz is vezet, a zsíros ételekről meg már inkább ne is beszéljünk. A kicsi is számít – nem lehet a káros szenvedélyekre heti többször legyinteni, mondván ez csak pár szál cigi a barátokkal, csak néhány sör, csak még egy 0 tápanyagtartamú, szar alapanyagokból készült pizza. Lehet kint mászkálni a napon olykor, de mindennap fényvédelem nélkül gyomlálni a kertben vagy kutyát sétáltatni nem oké. Nem mindegy, hogy égetett szeszt iszunk vagy minőségi vörösbort. Nem mindegy, hogy a cél az élvezet vagy pusztán felelőtlenek vagyunk. Nem mindegy, hogy az élvezet milyen mértéket ölt. 

Tudjátok: van, ami kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben méreg. A nap is valami ilyesmi. Használjatok fényvédőt, rendszeresen. Legyen nálatok mindig, bedobva a táska aljába, hogy ne érjen meglepetés, ha tolódik a program. Legyen nálatok kalap, figyeljetek oda a ruházatra. Figyeljetek oda a tarkótokra, a fületekre, a nyakatokra – ezek a részek gyakran kimaradnak. Gondoljatok úgy a fényvédelemre, hogy ALAPVETŐ és az egészséges életmód része, nem kényszer, nem kínlódás. Erre érdemes költetni, ez egy befektetés. Néha több terméket is ki kell próbálni, mire meglesz az igazi, ez ilyen. Az egészséges színt is könnyen el lehet érni, de nem kell csokibarnára pörkölődni, találjátok meg azt az átmenetet, ami számotokra elfogadható. Figyeljetek oda a változó anyajegyekre, a nem gyógyuló sebekre! Tudatosítsátok, hogy a ráncokért és a májfoltokért ma már elsősorban a napfény a felelős.

(Ezennel befejeztem a fényvédőzésen való állandó rugózást.)