Habár (szerencsére) nem tudok drámai fotókat felvonultatni a rajtam eluralkodó betegségről, de néhány jó tanulságom azért van. Mivel sokan kérdezitek, végre leírtam mindent!

Én nagyon jó helyzetben vagyok, abból a rendkívül egyszerű okból kifolyólag, hogy nekem lényegesen több bőrgyógyászati ismeretem van*, mint egy átlagembernek, ezért nagyon gyorsan felismertem a betegséget az arcomon. Az is segített, hogy volt a környezetemben egy-két kezdő rozáceás, így a fejemben nem csak a tankönyvi kép élt erről a bosszantó bőrbetegségről.

Szerencsére a rozácea felismerése nálam egybeesett a komolyabb bőrápolás elkezdésével. Mint talán a legtöbben, eleinte én sem tudtam rászokni a mindennapos fényvédőzésre, átmeneti megoldásokat alkalmaztam, mint az spf15-ös BB-krém. Azonban rövidesen világossá vált, hogy az erős napsugárzás hatására nálam bizony az irreálisan hosszan tartó vörösség mellett megjelennek a rosaceás papulák. Főleg túrázások alkalmával elég kemény leckéket kaptam ebből, ugyanis hegymenetben még könnyebb megégni. Innentől gyakorlatilag megszállott fényvédőhasználó lettem és csak néha, ismeretlen hatásokra jönnek elő az arcomon a kis göböcskék. Ezekről az első percben is nyilvánvaló volt, hogy nem pattanások – én egyébként is csak a T-vonalamban voltam pattanásos. Arra például elég gyorsan rájöttem, hogy az illóolajok, konkrétan a citrusolajok engem marnak, bár ez koncentrációfüggő is, de igyekszem kerülni őket. Valamelyik kémiai fényvédő is csíp, még nem tudom, hogy konkrétan melyik.

Retrospektíven már könnyű megmondani, hogy az egész életemben jelen lévő pirosság / pirosodási hajlam is a gyakorlatilag a rosacea 0. stádiuma. Ez rengeteg világos bőrű / hajú emberre jellemző, ha környezetetekben megfigyelitek, biztosan találtok egy-kettő ilyen embert! Az általános triggerekkel szerencsére mindig is finoman bántam: 23 éves koromig minimális arcápolási terméket használtam, tömény szeszt nem iszok, mert nem esik jól, a csípős ételeket pedig csak moderáltan szeretem. Az igazság az, hogy ha odafigyelünk magunkra, ösztönösen elkerüljük, ami árt a szervezetünknek: én és a gyenge epehólyagom például ösztönösen viszolygunk a zsírban tocsogó ételektől.

(Ezen a képen azért jól látszik, hogy van egy vöröses árnyalata az arcbőrömnek, itt épp egy illóolaj kezdte szétverni.:D) 

Számomra a legnagyobb ellenség mindig is a szorongás volt. Az autoimmun betegségekre nagyon erős a pszichés ráhatás. Persze ha egyszer már kiteljesedik egy betegség, onnantól a klasszikus orvosi megoldások jönnek szóba megoldásként. De eddig a pontig nagyon hosszú út vezet! Nem tudom elégszer leírni, hogy az egészség fejben kezdődik! A bőrünk állapota pedig nagyon jó indikátor. Visszatérve a saját példámra, ahogy a napfénnyel való kapcsolat teljesen egyértelmű, a szorongásokkal töltött perceim száma is lineárisan rombolja a bőrömet. Ezügyben az elmúlt években rengeteget tettem, sőt, azt is ki merem jelenteni, hogy életem sikersztorija a saját belső félelmeim leépítése, de erről majd talán máskor… Az ebben csak mellékeredmény, hogy nem vöröslik annyit a bőröm.

A társuló átkok

Mint láthatjátok, az alap rosaceás jelenségeket többnyire jól uralom, azonban a perioralis dermatitist, ami gyakori kísérőjelensége a betegségnek, eléggé utálom. Függetlenül a bőrápolási rutinomtól, a hormonháztartásomtól, az étkezéseimtől, a naptól.. jön-megy, ocsmány, hetekig gyulladt pattanásokkal, amik után a legkisebb napsugárra is nagy, barna foltok keletkeznek. Erről már egyszer írtam, az Alksebor krémmel azóta is bőszen kenegetem az állam, több-kevesebb sikerrel. Sajnos fogalmam sincs, hogy mit kezdjek vele, örülök, ha egy időre békén hagy. A szomorú tény, hogy a tapasztalatom szerint a legtöbben így vannak ezzel.

A másik, a hangulatomat erőteljesen gyepáló tényező, a szemem érintettsége. Sajnos a rozácea járhat szemszárazsággal, vörösséggel, viszketéssel. (Átfed az állandó monitorbabámulás tüneteivel…) Ennek az oka nem pontosan ismert, valószínűleg a szemhéjban lévő faggyúmirigyek érintettsége a ludas. Nálam a tünetek nagyon tipikusak és az elmúlt fél évben olyannyira romlottak, hogy már nem is sminkelek, mert csak ront a helyzeten és nap közben muszáj finoman “”megmasszírozni”” a szemhéjaim. A sminkelés az egyik kedvenc hobbim volt és a reggeli 10 perc pingálás felért egy óra jógával a lelki békém szempontjából.

29063692_391171251356175_649872804931187104_n
Március elején még móka volt a sminkmentesség.

A harmadik dolog az, hogy a formalingőz teljesen kikezdi az arcom, nálam pedig a szakmával jár, hogy sokat pácolódok formalinban. Az elszívók persze rengeteget segítenek, a tömény formalin 5 perc alatt “felpapulásítja” és tűzvörösre égeti az arcom. Szerencsére ezt eddig csak egyszer tapasztaltam meg.

Demodex?

Egy betegségnél mindig felmerül, hogy állhat-e a hátterében egy olyan meghatározó tényező, amit egyszerű terápiával fel lehet számolni. A rosaceánál ilyen a demodex folliculorum nevű atka, a gyomorfekélynél pedig a Helicobacter pylori nevű szörnyeteg. Azért hozom fel a gyomorfekélyt, mert a két betegség tökéletesen párhuzamba állítható. Mindkét említett kórokozó természetesen is ott van nagyon sokak bőrén vagy gyomrában úgy, hogy egyáltalán nem okoz semmiféle tünetet, csak éli az életét. Az arra fogékonyaknál viszont nagyon erős tünetekkel keseríthetik meg a mindennapokat. Kicsit önkényes, de az embereket szépen lehet csoportosítani:

  • nincs atka, nincs betegség
  • nincs atka, van betegség
  • van atka, van betegség
  • van atka, nincs betegség

Az első csoport számunkra érdektelen. A második csoport az, akinek valamilyen más trigger hatására alakul ki a rosacea. A harmadik az, akinél VAGY célt fog érni az atka elpusztítása VAGY nem, mert csak véletlen egybeesés, hogy egyszerre van jelen a két tényező. Hiszen pontosan a negyedik csoport alapján tudjuk, hogy az atka nem feltétlen fog tüneteket okozni. Orvosként persze nagyon egyszerű a krémet felírni vagy a hasonlóan működő gyomorfekély esetében elkezdeni irtani a helicobactert. Betegként is könnyű a pár hetes kúrát végigcsinálni. A kihívás ott kezdődik, ha a gyógyszer nem működik és ha a háttérben álló tényezőket is le kell építeni. Ha a betegség mögött erős pszichés komponens húzódik, lehetetlen lesz az orvosi rendelőből pikkpakk felszámolni a problémát. Na meg a gyógyszerkúra után kell egy rendes bőrápolási rutin!

Az én esetemben például nem érdemes a demodex-szel foglalkozni, ugyanis rendkívül enyhe tüneteim vannak, amelyek egyébként is hullámzanak. A rontó tényezőket felismertem. A bőröm jelenleg egészséges, ép, napi kétszer foglalkozok is az állapotával. Ha van is atkám, nem ő a felelős a történtekért.

*az orvosi egyetem negyedik évében van egy félév bőrgyógyászat, én ekkor estem szerelembe mindennel, ami bőr. A vizuális beállítottságom miatt nagyon fogékony is voltam, a gyakorlatokon bezsebelt sikerélmények miatt pedig még motiváltabb lettem.