Az elmúlt két hónapban elfogyott elég sok minden, ezért kénytelen voltam a rutinomba új lépéseket csempészni. Biztosra akartam menni, ezért csupa megbízható terméket kezdtem el kipróbálni. (Azért sok, mert van egy rutinom otthon és egy a páromnál.)

  1. Tolpa lemosó: ez egy lengyel márka, 2016-ban valami díjat is nyert, sokat nézetettem a különböző verziók INCI-jét és végül ezt választottam. Lehet, hogy tusfürdőként fogja végezni, mindenesetre a Cerave után túl erős nekem, pár alkalom után félreraktam.
  2. Bioderma Hydrabio szérum: őt kvázi véletlen bontottam ki egyik este, de aztán bent maradt a rutinomban. Tetszik az állaga, relatíve sűrű. Jól hidratál, érzem, ahogy feltelíti a fáradt arcom este és ahogy elindít reggel.
  3. Isntree hyaluronic acid toner: ha nem akartok a Klairs Supple Preparationra költeni, akkor ez a tökéletes dupe. Egyszerű, mégsem vízszerű, tökéletes első lépés, arcmosás után szerintem ez az ideális konzisztencia.DSC_6622
  4. Secret key snail repairing essence: klasszikis csiganyál, pont olyan, mint a Cosrx, csak sajnos van szaga. Tavaly nyáron is csiganyálaztam, idén is ez a terv.:D
  5. Mizon ultra soboon krém: ez kicsit csalás, hiszen régóta nyitva van és sokszor jött velem pl. vidékre. Kellemes hidratálókrém nyírfanedvvel és hialuronsavval, most direkt nem bontottam ki semmi újat – ezt már ismerte a bőröm, most állandó elem lesz.
  6. Avene fényvédő: ez egy zsebfényvédő, nagyon praktikus csomagolásban, kémiai szűrőkkel. Ha már ennyit jártam külföldön, kénytelen voltam a Magyarországról nagyrészt kivont márkától venni valamit. Szerintem jól jártam. Hasonlója a Biodermának is van.DSC_6532
  7. Innisfree Baby fényvédő: ez egy új kiadás, amit idén -joggal- mindenki felkapott. Én egy barátnőmtől kaptam meg az ő félig elhasznált darabját, tesztelési célra.:)
  8. The Ordinary Marine Hyaluronics: a Tinamuban készletre került, nem bírtam ellenállni. A szaga förtelmes, ennek ellenére ez az új kedvenc TO. cuccom.

Bioderma haul

Ezeket a termékeket már láthattátok instastoryban, három testre való fényvédőt, egy bőrtökéletesítőt és egy géles lemosót kaptam. Ezekért hihetetlen hálás vagyok, még csak nem is a konkrét termékekért, hanem hogy valóra vált az a blogos álmom, hogy a Bioderma együttműködjön velem. Ez nagyon nagy elismerés, megérte érte ennyit dolgozni. 🙂 A fényvédőkről részletes beszámoló fog jönni, ha hazajöttem, most egy hétig ezzel fogom kenni az egész családot!

DSC_6626

Párizs

Sokat gondolkodtam, hogy mit írjam Párizsról, nem akartam olyan közhelyeket puffogtatni, hogy menjetek el a Trocadérora, mert onnan szép az Eiffel-torony és hogy a Pere Lachaisebe nyitásra legyetek ott, mert páratlan a hangulata és hogy Versailles igazából messze nem olyan lenyűgöző, mint amire az ember számít. Pedig ez mind igaz.

A velem kapcsolatos top 5 információban mindenképp szerepel az, hogy a lelkem igazából francia. A tinédzseréveim jó részét a nyelv magas szintű elsajátításával és a kultúra megismerésével töltöttem, klasszikusokat olvastam, otthon voltam a belpolitikában, gyakorlatilag franciául éltem… és imádtam. Ha nem orvosnak, akkor tolmácsnak mentem volna, mert van hozzá tehetségem. Ugyanakkor az orvostudomány mégis a legeslegnagyobb szerelmem, hobbinak tartani nem lehet, a hivatástudat kötelez. Szóval ameddig el voltam foglalva az egyetem abszolválásával, nem nagyon foglalkoztam Franciaországgal. Most azonban megint van rá egy kis kapacitásom és ez isteni érzés. Csodás volt újra elsüllyedni Párizsban, főleg, hogy a beszédem alapján többen is meglepődtek, hogy külföldi vagyok. Mondanom sem kell, hogy megkönnyeztem ezt párszor, sikerült beteljesíteni egy gyerekkori álmom ezzel.

DSC_6445

Kellett is most ez a kis eufória, hiszen a rezidensképzés elkezdésével megint a gödör aljára kerültem tudásügyileg. Előttem van százmilliárd tanulnivaló, én meg azt se tudom, hol kezdjem. Honnan lesz ennyi időm, erőm? Öreg is vagyok már a seggeléshez, hat év könyvtárazás után megcsömörlöttem. Minél többet tudok, annál kevesebbnek érzem, de ez csak hab a tortán. De pont ilyen elkezdeni nyelvet tanulni és ilyen volt elkezdeni az egyetemet is. Nagyon jelképes, de ez az utazás rámutatott arra, hogy minden kalandnak az életben van vége is, minden ilyen évekig tartó tanulási projekt célba ér, minden tanulással töltött óra gyümölcsözni fog. És ezzel tényleg kinyílik a világ. Csak türelmesnek kell lenni és folytatni a tanulást.

DSC_6415

Az instagramról páran már biztosan tudjátok, hogy a kirándulásunk azzal kezdődött, hogy jól kizsebeltek minket a metrón. Légyszi ne írja ide senki, hogy a pénzt szét kell osztani stb, mert a dolog azután történt, hogy a pénzt külön raktuk és a hotelben még nem is jártunk ekkor, így ott sem hagyhattuk volna. Szerencsére ezért minden iratunk és bankkártyánk megmaradt. Egy teljesen nyilvánvalóan begyakorolt jelenet áldozatai lettünk, amiben a rablócsoport sürgés-forgást, tülekedést gerjesztett. Amikor még nem tudtam konkrétan, hogy eltűnt a pénz a páromtól, már akkor is tudtam, hogy ez az egész miről szól, csak engem félrelöktek. Két óra reptéri késés után, este tízkor mi sem voltunk eléggé résen, ez tény. A legnagyobb tanulság ebből az egészből, hogy a megérzéseinkre hallgatni kell (várakozás közben hirtelen elöntött a paranoia és mint kiderült, okkal..) és hogy európai városba nem kell 50 eurónál több készpénz, mert úgyis lehet mindenhol kártyával fizetni. A pénztárcát, legyen az akármilyen kicsi is, mélyre kell süllyeszteni. Drága leckék voltak ezek, de büszke vagyok arra, hogy pszichésen milyen hatékonyan felülemelkedtünk ezen az ügyön. A hotelünk borzalmas volt és az első éjszakát végigrettegtem amiatt, hogy ott is átvágnak (ebbe most bele se megyek), de az első normális vajas croissant és iható kávé után elkezdtük összeszedni magunkat. Az eredetileg gondtalanul költekezős, gourmet nyaralásból hirtelen alacsony költségvetésű, szupermarketben vásárolós, sokat gyalogolós kirándulás lett. Sem a rossz idő sem az nem tudta igazából elrontani, hogy két olyan múzeum is zárva volt felújítás miatt, amiken már két hónapja pörögtem. Teljesen jól éreztük magunkat és leszámítva az első este elfogyasztott gyalázatos pizzát, jókat ettünk, rendes meleg ételt is lehet találni 10-12 euróért, turistanegyedben, csinos étteremben. Így is kihoztuk ebből az egészből a maximumot, néhány apróságról lemondtunk, büdös-dohos volt a szobánk, alig hoztunk haza valamit, de mégis romantikus nyaralás volt (leszámítva, amikor egyszer besárkányozódtam az éhségtől). :))

A kedvenc programom az interaktív Klimt kiállítás volt, ahol egy raktár minden falára (+mennyezet és padló) dinamikusan kivetítették a festő műveit, remek zenei aláfestéssel. Az én vizuális agyamnak ez egy feledhetetlen orgazmus volt, tátott szájjal néztem a “műsort” másfél óráig. Bárcsak elhoznák ezt Magyarországra is…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.