Mindenképpen szeretném veletek kicsit alaposan megismertetni a patológiát, hiszen ezt a szakmát még mindig annyi tévhit lengi körbe! Nekem pedig ugye ez lenne a hivatásom és ha már van egy ilyen jól futó platformom, akkor szeretném ilyen jellegű információterjesztésre is használni.:) 

1. A sebész / bőrgyógyász eltávolítja az anyajegyet. Az elváltozást ún. megfelelő biztonsági széllel kell kimetszeni, ennek a biztonsági szélnek a mérete attól függ, hogy mire számítunk – minél rosszabb típusú az elváltozás, annál több egészséges szövetet kell mellőle kimetszeni. Ez egész egyszerűen azért van, mert a rosszindulatú sejtek terjedése szabad szemmel nem mindig látható, hiszen egyenként settenkednek oldalirányba vagy lefelé – ezeket is muszáj kivágni. Folyamatosan kutatják, hogy ennek a bizonyos biztonsági szélnek hány mm-nek érdemes lenni, hiszen az is fontos, hogy a seb szépen gyógyuljon és feleslegesen ne távolítsunk el egészséges szövetet! Ez a biztonsági szél különösen ‘necces’ például az arcon, hiszen a szem, az orr és a száj környékén nehéz szép plasztikát csinálni – ez a terület viszont magától érthetődően igényli ezt.

Intradermal Nevus
Gondoljatok bele: az arcon számos olyan rész van, ahonnan nagyon nem mindegy, hogy mennyi bőrt vágnak ki. Vannak könnyebben és nehezebben plasztikázható területek. Nem véletlen külön szakma a plasztikai sebészet, sok év tapasztalat szükséges hozzá!

2. A sebész / bőrgyógyász belerakja az elváltozást egy kis tárolóedénybe, amiben formalin van és ír egy papírt a patológusnak arról, hogy mit látott, mit metszett ki, hol van az elváltozás és van-e a beteg kórelőzményében bármi ezzel kapcsolatos. Természetesen nagyon fontos a pontos adategyeztetés, a minta egyértelmű megjelelölése a keveredés elkerülése miatt. 🙂 Nap végén az anyagokat összegyűjtve egy futár átviszi a ‘zsákmányt’ a patológiára.

csm_Scaled_Fig_2_DSC_0111_34accd919b
Ilyen kis edényből általában rengeteg vár minket reggelente…

3. Az anyag egy napot áll formalinban. A formalin megváltoztatja a fehérjék szerkezetét, ezzel az anyag némileg “megkeményedik” – könnyebben vághatóvá és ezzel feldolgozhatóvá válik. (Ugyanakkor a színe is megváltozik kissé.)

4. Elkezdődik a patológiai feldolgozás: annak megfelelően, hogy mire számítunk (jó vagy rosszindulatú), több darabba vágjuk az anyagot és ún. blokkokba helyezzük.  Ezek kis műanyagdobozok, amiket később kiöntünk parafinnal. Nagyon fontos a precíz munka, hiszen olyan síkokat kell kiválasztani a vágáshoz, amelyek jól reprezentálják majd az elváltozás kiterjedését. Ezen a ponton még három dimenziós anyagról beszélünk, de már el kell azon gondolkodni, hogy két dimenzióban, tárgylemezen, mikroszkóp mit fogunk látni. Például egy rosszindulatú daganatnál úgy kell az elváltozás széli részeit “elindítani”, hogy mikroszkóp alatt megvizsgálhassuk majd a kimetszett bőrdarab határát. Nagyon sok buktató és trükk van ebben a dologban, még orvoskollegák számára is kvázi érthetetlen ez a 3D-ből 2D dolog, pedig logikus.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA
Nagyjából ez kerül elénk…. az anyag szélén festék van, itt a felületen csak odakenődött, egyébként a sebészi vágásokat szoktuk megjelölni különböző festékekkel. Így ha például egy tumorsejtfészken festék van, tudjuk bizonyítani, hogy a sebész szikéje áthaladt a tumoron és valamennyi még maradhatott a betegben. A bőrdarabka felső szélén lévő fonalat a sebész arra használja, hogy segítsen nekünk orientálni a szimmetrikus bőrdarabkát. Ebből például kiderülhet, hogy merre volt a “fölfelé”. Ha egy tumor valamerre terjed, azt pontosabban meg tudjuk mondani.

5. Ahogy az előbb is írtam, kis műanyag kazettákba, “blokkokba” kerül át az anyag, amivel együtt paraffinba kerül át az anyag. Gyakorlatilag kis viasztéglák keletkeznek, belsejükben az általunk precízen elhelyezett mintával. Itt tényleg a precizitáson van a hangsúly és nagyon fontos, hogy ügyes és lelkiismeretes asszisztensek legyenek a házban, hiszen innen gyakorlatilag minden rajtuk múlik!

FFPE+Blocks
Így néznek ki a blokkok. Az, hogy mi van “kifelé”, akkor dől el, amikor szétvágjuk az anyagot. Erről a külső oldalról készülnek majd azok a nagyon vékony “lapocskák”, amik a tárgylemezre kerülve jutnak majd vissza a patológusok kezébe.

6. Miután elkészültek ezek a kis viasztéglák, kezdődik a metszés. A metszés során az asszisztens mikrométeres vastagságú rétegeket hánt le a mikrotom nevű géppel a viasztégla megfelelő oldaláról. Ezt az oldalt még a feldolgozás során választjuk ki, ahogy korábban is említettem – innentől a 3 dimenzió helyett csak 2 dimenzióval számolhatunk. Ezt a finom, lehántott viaszréteget, ami tartalmazza a szövetdarabot is, egy üveglapra (tárgylemezre) úsztatják. Ilyenkor még jórészt színtelen.

slide-image-2
Egymás mellett a blokkok és a már megfestett metszetek.:) A metszetre a blokk felső rétege kerül, amit egy erre való géppel “hántanak” le az ügyes kezű asszisztensek.

7. Mindezek után jön a festés, ami alapesetben automatákkal történik. A különlegesebb kéréseket megint a szakképzett asszisztensek feladata teljesíteni. Alapjáraton minden metszetet hematoxilin-eozinnal festünk, amitől a metszetek rózsaszínes-lilás árnyalatban fognak pompázni. 🙂

Ezek után ismét egy patológushoz kerül az anyag…
és ezt jövő héten folytatom!:)

(A képek természetesen nem sajátok, hanem vegyes stock fotók…!)