Ez megint egy olyan bejegyzés, amiben nem szeretnék finomkodni. Aki ismer, az tudja, hogy sok alternatív dologgal szemben elfogadó vagyok, alapvetően a bőrápoláshoz is elég nyitottan állok, de azért szeretem meghúzni a határokat.

Mik azok az adaptogének?

Az adaptogének olyan növényi molekulák, amelyek az emberi szervezetben jelátvivőként képesek viselkedni és ezzel beavatkozhatnak a homeosztázisba, azaz a test alkalmazkodó egyensúlyába. Laikusok számára ezt úgy fordítják, hogy a “fizikai és pszichés stressz ellen ellenállóbbá teszik a szervezetet”. Ez nem feltétlen negatív dolog, bár lehetnek hátulütői például annak, ha beleavatkozunk a vérnyomás szabályozásba vagy a pajzsmirigyműködésbe. A gyógynövények áldásos hatását a gyógyszeripar és az orvostudomány is használja, tehát nincsen itt igazából semmi titok. Általában is igaz, hogy a legtöbb gyógynövény kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben viszont akár méreg is lehet. Kérlek tájékozódjatok _hiteles_ forrásból, ha gyógynövénykúrára fogjátok magatokat és tájékoztassátok erről orvosaitokat is!

A legtöbb adaptogén számunkra egzotikus nevű ázsiai ritkaság, de ide sorolandó a ginzeng is, amiről bizonyára a legtöbben már hallottatok vagy a moringa, amire az E-nature márka egy teljes termékcsaládot húzott fel a környezeti ártalmak ellen okozott kár elleni küzdelem jegyében. Számos gomba is méltó az adaptogén jelzőre, az ázsiai kozmetikumok ezekben is bővelkednek. Őszintén: úgy gondolom, hogy tényleg csak arról van szó, hogy született egy újnak ható, hangzatos fogalom, amire rá lehet építeni a következő év marketingjét…

Adaptogének kozmetikai összetevőként…

Sokszor kifejtettem már a kettős álláspontom a növényekkel kapcsolatban: a hatásuk nagyon emberfüggő, érzékeny bőrnél gyakran okoznak irritációt, de azért a többség jól bírja őket.

Nem az az a baj, hogy ezeket a csodanövényeket most belesuvasztották az INCI-be.

Hanem az, hogy azt mondják, hogy csökkentik a szorongást, hatnak a mellékvesére stb. Ez pedig rendkívül ambiciózus ígéret. A krémekből ugyanis elenyésző mennyiségű molekula jut be a vérkeringésbe. Gondoljatok bele, hogy milyen kitartó használat kell ahhoz, hogy az igazán látványos hatást elérjük, még a legerősebb hatóanyagoknál is! Bár a hatóanyagok (pl. fényvédők) legfelső rétegben való megtartása is komoly vegyészmérnöki kihívás, a szervezet gondoskodik róla, hogy a molekulák azért ne jussanak _túl_ mélyre.

És persze igaz, hogy vannak olyan kozmetikai összetevők, amelyek halmozódása kimutatható a szervezetben, vagy amelyek maradványai bekerülnek a vizeletbe, székletbe, stb. Kétségtelen, hogy kitartó (több éves) használattal sajnos nyomokban felfedezhető egy-egy bomlási termék, ezt folyamatosan kutatják is a megfelelő intézményekben a vásárlók biztonsága érdekében. És az is igaz, hogy az arcról és a fejbőrről irodalmi adatok szerint több hatóanyag szívódik fel arányaiban, mint más testtájakról…. De akkor sem stimmel az egyenlet.

A bőr anatómia vérellátása miatt az innen felszívódó hatóanyag először a vénás rendszeren keresztül először eljut a szívbe, majd a tüdőbe, onnan újra a szívbe és innen oszlik szét újra a szervekbe: a májba, a vesébe, az bélrendszerbe stb. A bőrön beszívódott hatóanyagnak hosszú az útja az agyig, a mellékveséig stb. Az agyat védi a vér-agy gát,  nem enged be akármit. Az agy egy erőd és gyógyszerészkutatók évtizedek óta dolgoznak azon, hogy minél hatékonyabban jussanak be ebbe az erődbe. Bár a mellékvesének és a többi endokrin szervnek igen jó a vérellátása, tehát még elvileg _relatíve_ sok molekula is eljuthatna hozzájuk egész gyorsan, de a máj átlagosan 1500 g, a két vese együtt 300 g – ez majdnem 2 kg exkluzív takarítószolgálatot jelent, ami pucolja ki a szervezetből az összes molekulát, ami nem saját (nyilván a gyógyszereket is). [Tudom, hogy ez nem egy PhD szintű matematikai okfejtés, de az erőviszonyok érzékeltetésére tökéletes.]

Azután megint ott van a probléma, hogy egy hatalmas összetevőcsoportról beszélünk, mindegyik molekula más tulajdonságokkal bír. Mindegyik egy kicsit más formában keverhető krémekbe, máshogy szívódik fel, más az ideális koncentráció, más az egyéni érzékenység. Eddigi tapasztalataim alapján a legtöbb ritka növényi összetevőről jó, ha 2-3 nyilvánosan elérhető tanulmány van akkor is, ha nagyon engedékenyen szűrök. Muszáj a vásárlók felé valemelyest általánosítani, de azt hiszem ez a téma mégis túl összetett, jelenleg túl nagy falat… Ha már itt tartunk: az esetleges mellékhatásokról se tudunk semmit. Így elég felelőtlen bármilyen kozmetikumról azt állítani, hogy a bőrön kívül más szervrendszereinkre is hatnak. Az érem két oldala ugye…

Akárhogy is nézem, számomra az ígéret, miszerint az adaptogéneket tartalmazó kozmetikumok csökkenthetik a szorongást vagy a stresszt, nem csak túlzó, hanem valóban megtévesztő is. Ha elfogadjuk, hogy a kozmetikumok bejuthatnak a vérkeringésbe, akkor is olyan akadályokat kell legyőzni annak a pár molekulának a bőrbarrieren, mint a vér-agy gát vagy a rendkívül hatékonyan működő máj és vesék. Két kifejezés jut eszembe: lehetetlen küldetés és placebo hatás.

Megjegyzés: én egyáltalán nem tartok attól, hogy bármilyen kozmetikai összetevő felhalmozódna a szervezetemben, ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy a környezeti ártalmak valós hatását nem tudjuk megbecsülni. Úgy döntöttem, hogy inkább nem félek. Igyekszem tájékozódni és olyan márkákkal körülvenni magam, amelyek helyettem is odafigyelnek arra, ami az aktuális legjobb emberi tudás szerint káros lehet. 

Csak azért pedig, mert valamiben adaptogén van, semmit nem fogok megvenni…