Kirándulás az osztrák világörökséghez – Semmeringi vasút, Mariazell, Lindt csokigyár élménybeszámoló

Általában elég jól fogadjátok az utazásos bejegyzéseket és úgy gondoltam, hogy ez év vége felé újra belefér egy ilyen. Ezúttal ismét egy egynapos kiránduláson voltunk, méghozzá Ausztriában. Az áhított úti cél a semmeringi vasút volt és ehhez járt a mariazelli adventi vásár, illetve egy likőrgyárlátogatás, amiből végül a Lindt gyár csokiboltja lett. Ismét a Budavár Tourssal utaztunk és a bejegyzés sajnos még mindig nem szponzorált. 😀

Lindt csokoládébolt

Ez a programpont valamiért rengeteg egynapos túrában szerepel, nekem sosem keltette fel az érdeklődésemet és most sem voltam kifejezetten lelkes. Ugyanakkor a Lindt csokik tényleg finomak és egy icipicit tényleg olcsóbban hozzájuk lehet így jutni, ami karácsony előtt hasznos. Ugyanakkor én egész decembert végigsütöttem és mivel a névnapom-születésnapom-mikulás szentháromság folyamatosan ellát csokival október végétől, ilyenkor engem nem igazán lehet már édességekkel felcsigázni. (Kivéve persze a nagymamám karácsonyi süteményeivel.) A bolt alapvetően pici és ha egymás után jön több busz, az ember alig tud a tengelye körül megfordulni. Két kassza van, de a sorban állás végtelennek tűnik, ha megtelik az üzlet. Én jobban örültem volna a gyárlátogatásnak, de végső soron nem baj, hogy így alakult, az utazás szervezésének szempontjából jól jártunk!

Semmeringi vasút – osztrák világörökség

Én azt hittem, hogy itt legalább valami hangulatos turistáknak szánt nosztalgiajárattal repülünk majd át ezen a fantasztikus tájon, de valójában ez egy teljesen normál vasút, ami összeköti a kis hegyi városokat és ami menetrendszerűen jön-megy. Nem kezdek most abba bele, hogy mennyire sárgultam az irigységtől az osztrák vonaton ülve, de ilyenek vannak kivetítve a hirdetőtáblára, hogy “lehet enni, csak ne olyat, aminek a szaga zavarja a többi utastársat”, “nem kell a kutyára szájkosarat tenni”… nehéz szó nélkül elmenni és nem összehasonlítani a MÁV többnyire elviselhetetlen járataival.

De visszatérve magához a kiránduláshoz.. fáj ezt mondani, de kicsit csalódtam. Bár a tájat friss hó fedte, ami tényleg csodás látványt nyújtott, de tavaly csak a Szlovákián való átutazás nagyobb extázisba ejtett (Zakopane fele menet), illetve Bosznia lenyűgöző hegyes tájai után Ausztria ezen része egész átlagosnak hat… Ugyanakkor még így is gyönyörű. Egész egyszerűen az a lényeg, hogy megéri ugyan 10 euróért felszállni erre a vonatra a látvány miatt, de igazándiból Bécs felől is könnyedén megközelíthető és mindenféle utazási iroda nélkül is könnyedén szervezhető az út.


Mariazell

Végül úgy tűnik, hogy minden utazásból az lesz a legizgalmasabb, ami legkevésbé érdekel. A legutolsó szlovák utunkon is bőven lekörözte a betléri kastély a jég- és az aragonitbarlangot is. Ugyan mit adhat még egy karácsonyi vásár? – kérdeztem én. Ugyan mitől olyan különleges ez a város, ez is csak egy sokadik kegyhely egy nagy templommal…? – morfondíroztam. De az a nagy helyzet, hogy Mariazell a megtestesült csoda. Lehetséges, hogy csak a hóesés tette ennyire mesebelivé, de mind a négyünket teljesen magával ragadott. A templom maga minden várakozást felülmúl. Én kedvelem a barokk stílust, de a legszebbnek mégis azokat a templomokat tartom, amelyek valamilyen szempontból letisztultnak hatnak. Ez pedig pontosan ilyen, ugyanis a díszítések jó része a mennyezeten fehérre van festve.

A vásárban nem sokat voltunk, de amit láttunk, az abszolút tetszett. Hangulatos és autentikus volt. Ami azt illeti, advent harmadik hétvégéjéhez képest abszolút moderált volt a tömeg. Egy étteremben vacsoráztunk és 4-en 50 euróból jól laktunk, szóval az árakra sincsen panasz. A kálváriára felsétálva megnézhettük a mechanikus betlehemet is, ami elsőre szintén nem nagyon érdekelt, de valóban csodás látvány a 2-300 apró, mozgó figura, amely bibliai jeleneteket mutat be. Sajnos a felvonóval a köd és a hóesés miatt nem mentünk fel a hegyre, de ezt nem sajnálom, ugyanis erre a környékre még igazán szeretnénk visszajönni. Azt hiszem erre mondják, hogy igazi kis ékszerdoboz.


Összességében

Az egynapos osztrák buszutakhoz kell némi szerencse, ugyanis a csokoládégyárazás a tömeg miatt sokszor élvezhetetlen. Az időjárás nagyon pozitív és negatív irányba egyaránt befolyásolhatja az élményt. Mi hálásak voltunk a folyamatos hóesésért, hiszen igazi winter wonderlandbe érkeztünk, de a busz tökéletesen tudott közlekedni. Mariazell remek adventi célpont és maga az utazás sem volt túl fárasztó, egy ilyen kör simán megér egy szombatot. Gyárlátogatással szerintem ez az egynapos túra is abszolút megéri, de Semmering, ahogy korábban is írtam, könnyen megjárható szervezett út nélkül is. Egy síelős utazás keretében mindenképp sort kerítenék erre a két helyre. Olyan közel van hozzánk földrajzilag, hogy hiba lenne kihagyni. 🙂

Processed with VSCO with m5 preset
Téli csodaország…

Processed with VSCO with m5 preset

Processed with VSCO with m5 preset
A viaduktokat nem igazán sikerült elkapni.:) 

Ti jártatok már ezeken a helyeken? Jövőre szeretnék még Ausztriában kirándulni, van esetleg olyan út, amire érdemes befizetni?:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s