5 helyzet, amikor a szervezetem megsúgta, hogy mi a helyes…

Ma egy kicsit megint rendhagyó bejegyzéssel jövök, de egy ideje hangoztatom, hogy ha VALÓBAN megtanulunk odafigyelni a testünkre, hozzá fog segíteni minket az egészséges út megtalálásához. És most nem arra gondolok, hogy amikor ölni tudnánk egy szelet csokiért, akkor meg kell enni egy táblával. 🙂

Valójában a sok feldolgozott és mű kajával, az általános élvezethajhászattal teljesen elnyomjuk az “ösztöneinket”, úgyhogy ahhoz, hogy ezek a valódi vágyak felszínre jussanak, le kell építeni a mesterséges élelmiszerektől való függőséget. Tudom, ez az egész most egy kicsit hippinek hangzik, de tényleg az ember az egyetlen olyan élőlény a földön, aki olyasmit eszik és csinál, ami után diszkomfortérzet tölti el…

Utólag persze nagyon könnyű okosnak lenni, de itt van 5 személyes példa olyan preferenciákról, amelyekkel már az előtt segítettem az egészségügyi problémáimon, hogy tudtam volna róluk.

  1. Szauna, termál és egyéb “hőkezelés”

Aki régóta követ, valószínűleg tudja, hogy kezdődő rosaceám van. Ezt a betegséget gyakran életmódbeli tényezők is triggerelik, rontják. Nos, én a túl forró fürdőt, a gőzfürdőt, a szaunát már azelőtt sem szerettem, hogy felütötte volna a fejét ez a bőrprobléma. Azóta egyszer-kétszer merészkedtem be szaunába, de pár perc után rájöttem, hogy nagyon-nagyon megsínyli az arcbőröm, így mostmár messzire elkerülöm. A termálfürdőkben is a közepes hőfokot kedvelem, mert irreálisan kellemetlen és hosszan tartó a pirosság, ami a tojásfőző után kínoz.

IMG_20190323_084528.jpg

Hiába voltam múltkor egyedül egy visegrádi wellnessszáló spa részlegén, csak a közepesen meleg vízben áztattam magam…:)

A nyári forróságot se nagyon bírom és ugyanígy, a fényvédős korszakom előtt is kerültem a napot. Mindig sápadtnak tituláltak, de erre szerencsére mindig vállrántással tudtam reagálni.

  1. Túl csípős ételek és túl erős alkohol

Bár ez nagyon általános, így sosem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, de ezeket az általános rosaceatriggereket is mindig kerültem. A pikáns ízeket kerülöm, az indiai fűszerek is a barátaim, de a chilit mindig elhagyom és a végeredmény mindig olyan kombináció lesz, amitől nem pirulok ki.

IMG_20190324_101242.jpg

Az indiai panipuri szószt is tejszínes ételbe kevertem. Megmaradt az ízvilág, de lényegesen enyhült a csípősség.

  1. Forró ételek

Ez is lehetne általános, de nálam mindig is szélsőségesen jelent meg, ezért külön pont. Én lényegében mindent hidegen vagy langyosan eszek, hacsak nem muszáj, nem melegítem meg az ételt. Ugyanígy a forró italokat se nagyon szeretem, a tejeskávét télen nyáron hideg tejjel iszom, a teát is kihűtöm.

understanding_commontriggers

  1. Csupacukor-csupakrém sütemények

Erre csak pár hete jöttem rá, de szerintem ez is érdekes: a klasszikus kedvenc süteményeim, amelyeket a nagymamám sütött gyerekkoromban, mind olyanok, amelyekben dió vagy túró van vagy esetleg valami más miatt komplexebb összetételűek. A dióban található zsírok és a túróban található fehérje mind lassítják a felszívódást. A csupacukor sütemények viszont hullámvasútszerű vércukoringadozást okoznak, amelyek nálam annyira erős szubjektív rosszulléttel járnak, hogy az egész életmódváltásomat ezek inspirálták. Szerencsére ilyesmit a lehető legritkábban ettem amúgyis, mert nálam a gejl édesség fogalma jóval szélesebb, mint másoknál.

IMG_20190320_181325.jpg

A krémes édességek, pl. a tiramisu, reform módon készülnek nálam. Ehhez szigorúan ragaszkodok.

  1. Túl zsíros ételek

Jó darabig azt hittem, hogy az étkezés utáni rosszulléteim az epehólyagom lustaságának köszönhető, de pont azért nem ástam a dolog mélyére, mert többnyire ab ovo “epehólyagdiétán” éltem. Belegondolva abba, hogy konkrétan nálunk otthon évi 3 teljes disznóvágás van/volt, aminek rengeteg zsíros produktuma van, én szépen mindent kikerültem, ami kiütött volna. Még a sonka mellett lévő zsírt is mindig levágtam, egyébként pedig ma ugyanezt csinálom a feketeerdei sonkával.

(Nem beszélve arról, hogy nálam senki nem utálja jobban a bacon ízét…!)

gallstones_650x400_41524136294

Ha már itt tartunk: az epekő nem játék. A kövek által létrehozott krónikus gyulladás hosszútávon emeli az epehólyagrák kialakulásának kockázatát, így mindenképpen érdemes diétát követni és akár rászánni magunkat a műtétre, ha a belgyógyász / sebész ezt javasolja.

Végszó

Ezekkel az apróságokkal sok kíntól megkíméltem magam és higgyétek el, próbáltam ezekkel sokszor szembe menni, de mindig sírás lett a vége. 🙂 Legutóbb például egy zsíros levessel ütöttem ki magam. Bele sem akartam kóstolni, mert már a csillogásán láttam, hogy nem leszünk jóban. Nagyjából 3 kanál után olyan epegörcs tört rám, hogy no-spaval is 3 órán át fetrengtem, mire elmúlt. Ugyanígy kezdek rájönni, hogy a pszichoszomatikus alapon kiújuló refluxom és gyomorfekélyes panaszaim is főleg akkor jönnek elő, amikor sok hússal terhelem le a gyomrom. (Meg amikor napokon keresztül többször is kiakad a bullshitmérőm.:D)

A tapasztalat az, hogy bármennyire is próbáltak anno rávenni, hogy menjek szembe a saját preferenciáimmal, a magam érdekében jól tettem, hogy szembe mentem az erőltetéssel. Mióta még jobban odafigyelek arra, hogy mit eszek és milyen visszajelzés érkezik a szervezetemtől, azóta lényegében megszabadultam a mindennapjaimat megnehezítő problémák 80%-ától…

Ti tapasztaltatok hasonlót?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s