Gondolatok a felnőtt fogszabályzásról

A múlt héten végre eljutottam oda, hogy már majdnem az összes barátom látta élőben a fogszabályzómat és azt hiszem végre senki nem csodálkozik rá. Ezenkívül pedig Lakó Nikivel lelkiztünk egy sort egyik este a témáról, a beszélgetésünk során pedig sok gondolat kikerekedett bennem.

Aki nem olvasta volna instán a sztorit, nekem egy elég komoly genetikai problémám van. Konkrétan 5 fogam teljesen hiányzik. A maradék úgy áll, hogy fent tudtak belőle elfogadható fogsort csinálni, lent viszont nem nyúltak hozzá és hézagos maradt. Cserébe fent bődületesen elcsúszott a középvonal. A rossz illeszkedés és az egyik oldalra készített rossz híd miatt rohamosan elkezdtek elromlani az örlőfogaim és ez nyitotta fel a szemem, hogy ez így tarthatatlan. Évekig elvoltam így, de sajnos mára ez nem csak a kinézetről szól. A leírt problémák korrekciója mellett az egész tortúra után még jönnek majd az implantátumok, a jelenlegi rossz hidam, a megmaradt tejfogam (!) és az átrendezett rések helyére.

Tévhit #1: Hiúságból csináljuk

Aki azt hiszi, hogy bárki hiúságból áll neki egy alsó hangon is két éves és minimum 600 ezer forintba kerülő procedúrába, az vagy rosszindulatú vagy szimplán tudatlan. (Ezutóbbi jelzőt vegyük most semlegesnek, nem találok jobb szót.) Az ismerősök, akik mindenbe beleütik az orrukat, nyilvánvalóan mindenhez is jobban értenek. Tudjátok, focihoz, pénzügyekhez, stb. De a helyzet az, hogy a fogorvostudomány egy nagyon speciális terület. Én például általános orvosként alig tudok valamit a fogbetegségek természetéről. Persze lehet valaki egészségügyileg tájékozott, de ha valamit biztosan merek állítani, akkor az az, hogy a fogaidról biztos nyilatkozatot tenni csak az a specialista fogorvos tud, aki jó alaposan körbenézett a szádban. Nem a melletted ülő kollega, nem az unokatesód, nem a facebookos tanácsadó brigád. Sajnos azt is megfigyeltem, hogy az idősebb generációk sokan erre úgy tekintenek, mint valami hiú luxusra, mert az ő fiatalkorukban még nem voltak ilyen esztétikus és profi megoldások, amik mára lehetővé teszik a “lehetetlent”. A fogorvos mechanikailag érti is, hogy a két állkapocs helyzete és a fogsorok egymáshoz való viszonya, rossz illeszkedése milyen problémákhoz fog vezetni. (Segítek: rohadáshoz.) Csak a fogorvos tudja megmondani, hogy 10-20 év múlva milyen egészségügyi kockázatot fog jelenteni a jelen állapot. Csak ő lát a jövőbe. Rengeteg olyan tényezővel is számolni kell, ami a laikusoknak eszébe sem jut.
Bár sajnos én a rossz genetikámnak köszönhetően nem igen vagyok magyarázkodásra kényszerítve, azért így is kaptam már döbbent tekinteteket, amikor kifejtettem ennek az egésznek az egészségügyi hátterét. Volt, aki arra a konklúzióra jutott nagyon helyesen, hogy nagyon előrelátó vagyok, hogy ebbe belevágok.

View this post on Instagram

Az elmúlt napok nehezek voltak. Borzalmas, nyakba sugárzó fogfájással küzdöttem, aminek végül az lett az eredménye, hogy el kellett kezdeni a gyökérkezelést. Összeomlottam, mert a fogaim nagyon problémásak. Genetikai csírahiánnyal küzdök, ráadásul a kamaszkori fogszabályozás eredménye nem volt kielégítő és a végső állapot sokat torzult 10 év alatt. Gondolom senkinek nem kell magyarázni, hogy milyen drága a felnőtt fogszabályzó. Egy kezdő rezidens meg egy kezdő mérnök bérének felét-harmadát keresi meg ösztöndíjastul. Matekozzatok… 🙃 Az önbecsülésemmel sosem volt igazán nagy probléma, de a fogaim mégis megcsorbították az önbizalmam. Pár éve mondjuk ez lekorlátozódott az önbizalmam 5%-ára, de lassan és biztosan romlott a helyzet. Sajnos úgy formálódott az arcom az évekkel, hogy mára egyre inkább látszik az alsó fogsorom. (Idézem a régi fogszabis dokit: “Azzal ne csináljunk semmit, úgyse látja senki.”) Nehéz ezt leírni, de egy pár hónapja már gyűlölök tükörbe nézni. Illetve egyszerűen nem nézek tükörbe, csak futólag ellenőrzöm a hajam és a szemöldököm reggel. Nem vagyok pszichológus, de ez sajnos egy nagyon beteg jel. (Ezért nincsenek szelfik se, utálom magam nézni.)😣 Az elmúlt hetek eseményeinek hatására egy nagyobb hangulati völgybe is belecsúsztam, ami már szintén több volt, mint múló rosszkedv. Kéne erről valami csillogóan inspirálót írni, de álszent lenne. Pozitívumnak fogtam fel, hogy a fogröntgen láttán még képes voltam zokogni egyet, mert ez azt jelenti, hogy nem lapultak el teljesen az érzelmeim. 😪 Mindenesetre tegnap este a fogbél ki lett ürítve, így megszűnt a gyulladás és a pokoli fájdalom is. A fogorvosom, aki egyben gyerekkori barátom is, pedig belökött -a szintén fogorvos- anyósához, hogy végre kapjak időpontot fogszabályozás konzultációra és lenyomatvételre. (Köszönöm, Zsófi!) Nincs visszaút. Tovább várni teljesen felesleges. Beleöntöm a pénzt és az energiát abba, hogy megerősítsük az állcsontjaim a jövőbeli implantátumokhoz. Nem táncolok vissza a nyűgös fogszabályozástól, nem hagyom, hogy ez az öröklött bajzuhatag úgy eméssze fel csendesen hátulról az életemet, mint az évek óta láthatatlanul, oldalról induló szuvasodás a bal alsó ötösömet.

A post shared by Tudatos Bőrápolás és Életmód (@tudomanyosszepseg) on

Tévhit #2: “De hát ez olyan pici hiba, minek ehhez hozzányúlni”

Pont amiatt, amit az előbb kifejtettem. Pici hibának tűnik az az 1-2 miliméter, de olyan láncreakciót tud beindítani, ami hosszú távon nagyobb problémákat okoz. Másfelől azt gondolom, hogy mindenkinek szíve joga a kisebb hibákat is korrigáltatni, ugyanis hiába nem tűnik fel másnak, attól téged még zavarhat és ehhez senkinek semmi köze nincsen. (Ezt is érdemes tudatosíttatni a körülöttünk lévőkben, mert ez se evidens mindenkinek.) Erre is lehet befektetésként tekinteni. Nem csak a hosszútávú egészségünket, hanem az önbizalmunkat is támogatjuk. Hiába állnak hozzá sokan pozitívan a fogszabályozás témához, azért ha választani lehetne, a többség szerintem hagyná ezt a tortúrát. Sok fiatal nő érintett ebben a dologban és érdemes ebbe a projektbe akkor belevágni, amikor az embernek van egy stabil keresete, még nincsenek gyerekei és úgy általában független. Soha nem fogunk ennél jobban ráérni. Ez nem úri móka, hanem egy tudatos élettervezés része. 🙂

A vizuális motivációt Nikire hagyom, a sorstársak kövessék be őt is Instán.:) Mesélni én is fogok, de a fogaim mutogatása sajnos nem megy. (Pedig a felső sor teljesen korrekten néz ki, egyesek még azt is merik állítani, hogy szép a fogsorom, de sajnos bennem ez elég mély komplexusokat okozott így is, úgy is.)

Tévhit #3: A fogak fájnak.

Mindenki kérdezi, hogy fáj-e. Nekem egyébként annyira nem fáj, bár eléggé bántja a szájnyálkahártyám és elég sok a kellemetlenség. Például, hogy hason alszok és belenyomódik az arcomba. Igazából az egész egy nagy macera és eleinte biztosan ekörül forog az ember egész élete. Egyszerűen át kell állítani a gondolkodást úgy, hogy az étkezések és az étkezés utáni fogmosások passzoljanak. Be kell iktatni havi egy fogászati látogatást. Nekem éjszaka még egy ún. trénert is kell hordanom, ami miatt teljesen kiszárad a szám reggelre, illetve elég kellemetlen is az egész. (Nappal is kéne hordani, de max 1-1 órára megy, mert nem lehet benne beszélni, én meg azért szeretek kommunikálni itthon a párommal és a macskámmal.:D) Nyilván idővel ebből is rutin lesz és utólag nem számít semmit, pl. a kamaszkori fogszabályzásom kínjaira nem emlékszek. Azonban így újrakezdő fogszabisként nagyjából száz nagyobb problémám van, mint a konkrét fizikai fájdalom a fogaimban. Én sajnos sosem fogom ezt a helyzetet teljesen rózsaszínen látni, de bízom benne, hogy a fejlődés majd motivál.:)

(Ez a bekezdés erősen szubjektív volt, de gondoltam hangot adok a tisztesség kedvéért.)

Tévhit #4: Az eredmény garantált.

A legrosszabb ebben az egészben az, hogy sajnos aki erre felnőtt korában valóban rászorul, annak tényleg nem garantált a jó eredmény. Mindenképp maximális bizalommal kell lenni a fogorvos iránt, az enyém rengeteg időt szánt arra, hogy részletesen elmagyarázza a tervet. Én azt ajánlom, hogy ne ár alapján köteleződjetek el, mert ha újra kell az egészet csinálni, az hatalmas anyagi csapda. Kérdezzetek körbe, konzultáljatok több szakemberrel. Én először két éve voltam emiatt konzultáción! Ebbe tényleg csak akkor szabad belevágni, ha már nem rettegsz a székben. Nekem dr. Rádóczy Brigitta végzi a kezelést, teamben dolgozva olyan szájsebészekkel, akik a többi problémámat helyre tudják majd hozni. (Illetve a bölcsességfogműtétet és egy örlőfog helyreállítását már tökéletesen megcsinálták.) Teljes szívvel ajánlom őket, a http://dzsdentalstudio.com oldalon lehet tájékozódni róluk. 🙂 (Nem kértek meg, hogy hirdessem őket, de annyira hálás vagyok nekik, hogy ‘nincs szívem’ nem megemlíteni őket.)

Ti hogy álltok a fogszabályzással? Van, volt, lesz? Szerencsére nem kell?:) Mik a tapasztalatok?

View this post on Instagram

A jövő héten biztosan kimegy egy blogposztom a szokásokról. Mostanában rengeteg új automatizmust kellett beépítenem az életembe. Macskaetetés. Alomtakarítás. Játék a pszichotikus kiscicával. 🙏Cipők elrakása a szekrénybe, preventíven. (Gourmet fogás a cicának minden, aminek pántja van.) Vezetékek letakarása a legnagyobb szigorral.🤦‍♀️ Fogmosás napi megszámlálhatatlan alkalommal. Több különböző fogkefével. (Az éjszakai trénerről nem nyilatkozok.😪) Minden egészségügyi kiadásnál egészségpénztári kártyával fizetés.Tartalomgyártás úgy, hogy közben a macska elvonja a figyelmem. 🗨️Sietni haza a Nyikkancshoz. Nem letörni amiatt, hogy a fogszabi íve belenyomódik a nyálkahártyámba. 😣 . . Apróság mindegyik, de a listát 5 oldalon át tudnám folytatni és a legtöbb dolog olyan volt, amit azonnal produkálnom kellett. Ez nem olyan volt, mint az életmódváltás, amit éveken át hetente elkezdtem.🤣😅 Közben persze pörgött az élet minden egyéb területe is, nem sok pihenés volt az elmúlt hetekben. Nem csoda, hogy a kreativitásomat egy időre elszívta ez az egész. 🤔🤔Ez nem panasz, mert könnyen alkalmazkodtam – főleg a macskával kapcsolatos teendőkhöz. Büszke is vagyok igazából magamra, mert elég jól sikerült kormányozni a dolgokat és hát a természetben nem a legerősebb nyer, hanem a leginkább alkalmazkodni képes.😊 Lassan kialakul az új kerékvágás, igazából ennél most nem is vágyom többre.😎 #szokások #időbeosztás #timemanagment #survivalmode #fényvédelem #fogszabalyzo #fogszabi #felnőttfogszabályozás #manómacsek #macskávalazélet #mindfulness #tudomanyosszepseg #kreativitas

A post shared by Tudatos Bőrápolás és Életmód (@tudomanyosszepseg) on

Gondolatok a felnőtt fogszabályzásról” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ági szerint:

    Aki azt hiszi, hogy a szájápolás csak a hiúságról szól, az írja be a google-ba hogy oral systemic health és bátran okosodjon. 🙂
    De azért remélem, hogy kevesek gondolják ezt…

    Kedvelés

  2. stenonis szerint:

    Kalapom emelem a bátorságod előtt 🙂 szerintem is előrelátóan döntesz, mind egészségügyi, és igen, mind hiúsági oldalról, egyáltalán nem mindegy, milyen az ember önképe.
    Nekem is volt fogszabályzóm, éjszakai, ami nem sokat ért, majd állandó (meg mínusz négy fog), ami helyrerakta, de nem lett az igazi, ijesztően gyorsan elkezdett deformálódni, kinőtt pár bölcsességfogam is, és nem léptünk időben. Szinte ott vagyok, ahol elkezdtem, és nem tudom mikor vághatnék bele újra (bölcsességfogak ki, szabályzó fel, aztán a szokásos macera). Visszanézve látom én is, hogy rajtam is mennyit változtatott, sokkal jobban kijön tőle az arcom aszimmetriája, és általában bátran mosolygok, de már nem vagyok olyan fotogén, mint előtte. Arról nem is beszélve, hogy az én fogaim is kis rohadékok, állandóan van velük valami, szóval ja, még most kellene bátornak lenni… Jó, hogy írtál, ezt most elteszem 🙂

    Kedvelés

    • Salomé szerint:

      Gondold végig, hogy lesz-e az életednek olyan szakasza, amikor alkalmasabb lesz… Sajnos mindenki megjárja ezt a dupla fogszabis sztorit, de az a durva, hogy olyat is hallottam, hogy van, aki a harmadik kört járja. Nagyon félek attól, hogy utána majd nekem is deformálódik majd, de bízok benne, hogy ez a sok implant majd valahogy stabilizálja a rendet!

      Kedvelés

  3. Kékleány szerint:

    38 évesen vágtam bele és bizony volt értelme – nem csupán esztétikai szempontból! Amikor levették, majdnem sajnáltam is, úgy hozzám nőtt (és persze sikerült vele egy olyan étkezési, ápolási stb. rutint kialakítanom, aminek következtében teljesen a mindennapjaim részévé vált)…

    Kedvelés

  4. Jadviga szerint:

    Aha… Hát, én voltam a fogorvosok rémálma, aki állandóan elájult a fogorvosi székben. Aztán rátaláltam az éber szedálásra, azaz az “altatásos” fogászatra. Ugyan a gatyám arra is rámegy, de így legalább már csak a váróban ájulok el, kezelés előtt.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s